Századok – 1873

Waltherr Imre: Az ál-Károlyi - 266

WALTHEER IMKÉTÖL. 269 pott sebnek helye van. 3. Nagy Geczi iszákos, részeges volt mindig, nagy mértékben. 4. Vékony, tiszta hangja volt. 5. Iszákossága következtében sokat szenvedett szívbajban. 6. Sem irni, sem olvasni nem tudott. 7. Hosszúkás vékony arcza, testvéréhez hasonló orra, fekete szeme, hosszas szemöldöke volt ; nyúlánk testalkattal, rendes orral és vékony ajakkal bírt. 8. Szatmártt Gyulai Ferencz katonája volt. 9. Miután tanútól gyermekkorában ment el : elméjének semmi állandóságát nem vette észre. A 2—20 tanúk semmi újat nem vallanak, egyébiránt mindannyian azt állítják, hogy igen jól ismerik Nagy Mihály fiát, Gergelyt. Károlyi István részére 93 tanú halgattatott ki ; kikről azonban megjegyzendő, hogy legnagyobb részben környékbeli jobbágyok, szolgák és katonák levén, alig akadt közülök egy-kettő, ki a kérdésben forgó egyént határozottan Károlyinak lenni állítá; leghatározottabban nyilatkozott az utolsó Kis Balázs ezereskapitány, ki is, úgymond, »nemcsak ismeri, sőt bizonyosan tudja, hogy ezen most kiszabadúlt Károlyi István, mind Károlyi Sándor urammal, és P e r é n y i Jánosné asszonyommal egy ín éhből jöttek ki. Az régi Károlyi István ifjúságában némely része az orrának görbe volt, mely jel most is megtetszik. Ttem tudja bizonyosan, hogy magába az kést csöesin alúl beléütötte, melynek jele most is extál. Tudja azt is, Szintánál (Zenta) esett el, de miképen ? nem tudja; kerestette is az testét, <le meg nem találták. A midőn Erdélyből Buda alá az hadakkal mentek volna, Kallóban megszállván, ittanak, és egy asszony Károlyi István ujjából kivont vala egy gyűrűt, de nem tudja : pecsétes volt-e vagy nem, és azt sem tudja, ha visszaadta-e ?« Be levén fejezve a tanúk kihallgatása : Károlyi István Nagy Mihálylyal és ennek fiaival lett volna szembesítendő, — de a szembesítés elől megszökött. A bizottság körlevél útján szólította fel a szomszédos megyéket, hogy a szökevényt, föltaláltatása esetén őrizet alatt küldjék a bizottság elé ; azonban e felszólításnak eredménye nem levén, Károlyi Sándor az Ítélet kimondását kérte. »Minekutána, mondja a bizottság elé terjesztett nyilatko-