Századok – 1873

Pauler Gyula: Comte Ágost s a történelem - 226

PAULEU GYULÁTÓL. legfőbb és örökké maradandó érdeme Comte-nak, mely teljesen átfogja alakítani az eddigi történetírást és örökbecsű tudománynyá fogja emelni azt, mi eddig legnagyobbrészt csak a nap ; felfogásnak tükre volt. Nem akarok sok nevet, sok férfiút idézni kik mind úgy beszéltek és beszélnek, mintha a maguk kora, maguk pártja, maguk elvei képeznék a történelem legtökéletesebb végpontját, de kérdem : elérték-e Comtenak objectivitását azon irók, kiket kiválólag a positiv irány bajnokainak szoktak tekinteni ? Yajon Bucle több-e mint angol radical, kit egy Huge örömmel fordít, ámbár kissé korlátoltnak tartja continentalis fogalmainkhoz képest ? Draper Intellectual Developpementjében nem-e rí ki, minden materialisticus színezet mellett, az amerikai — gyakran igen-igen vaskalapos — protestáns ? Sőt még Lecky, — bár hármuk között kétségkívül a legnagyobb történetírói tehetség — sem egészen ment minden elfogultságtól, és gyakran nem látja a fától az erdőt, és egyes ephemer-tüneménynek hatása alatt, szeme elől téveszti az egyik másik iránynak általános jellegét. Comte-ot ilyesmivel nem vádolhatni ; ő nem katholikus, nem protestáns, nem royalista, nem republicanus, nem communista, nem a manchesteri iskola híve, hanem pártatlan szemlélő, ki a történelem nagy folyama mellett áll és nézi annak folyását, és nagyon jól tudja, hogy az még nagyon messze van a torkolattól. Hibája csak az, hogy tudni véli a tengert, melybe e víztömeg szakadni fog, mit azonban sejthet a hit, de a tudomány — még most legalább — meg nem mondhat, s valószínűleg nem is fog megmondhatni sohasem. Legalább e scepticismusra feljogosít az eddigi tapasztalás, mely nem bír még felmutatni — annyi lángelme közt — egy történetírót sem, ki a jövőt kitalálta volna, sőt félek, hogy magát Comte-ot is már-már e hosszú, bár épen nem dicstelen sorhoz fogjuk számíthatni. Azonban térjünk át a részletekre és vizsgáljuk, mint festi Comte —- nagy müvének V. és Yl-ik kötetében, — a világtörténelmi események »filiatióját,« mint írja meg nemünk történetét, csak az eszmék menetét vizsgálva, — saját kifejezése szerint »nevek nélkül.« PAULER GYULA. Századok. 17