Századok – 1873

Langer Géza: Palczai tanács pecséte 1696. 143

T.ÍRCZA. 147 lődésében eddig felmutathat, e's melyekről eddig tudomással birunk. A másik veszedelmes nézet az, hogy a történelmi adatokat az egyes szaktudományok szempontjából kell verificálni. Salamon ugyan nem mondja világosan, hogy a mi a szaktudományokkal ellenkezik, elvetendő, — de más müveiben e nézethez látszik hajlani, és a jelen értekezésből is könnyen azt lehetne kiolvasni, s azért azt sem hagyhatjuk itt szó nélkül. Föltétlenül ajánlható volna e mód : ha a szaktudományok maguk csalhatatlanok volnának, de nagyon is gyarlók, és maguk rászorulnak a történelem támogatására, mit Salamon is beismer. Megjárta volna az a történetíró, ki a népek vándorlásairól szóló adatokat a Eicardo-fc'le elv alapján, hogy az emberek legelőször a legjobb földeket szállják meg, bírálta volna meg : midőn napjainkban Carey ez egész elvet halomra döntötte. Nem akarom én ezzel azt mondani, hogy a szaktudományok tanácsával ne éljünk : de éljünk óvatosan, és ne vessünk el mindent mindjárt, mert a mi schémánkba bele nem illik, és ne mondjuk érthetetlen képtelenségnek mindazt, a mit még mi nem értünk ; mert különben elbeszélésünk nem lesz a múltnak, hanem saját képzettségünknek képe, mely mint olyan elavúl, és hasznavehetetlenné lesz a jövőre nézve. P. Gy. — Haan Lajos t. tagtársunk, azon szép siker által buzdíttatva, mely Dürer vagy Tliürer, vagyis magyarán most már Ajtós Albert a világhírű művész családi nevének és származási helyének megfejtése körül tett nyomozásait (1. és v. ö. a »Századok« 1872-iki novemberi és 1873-iki januári füzeteit) koronázta, — elhatározá, hogy e tárgyról bővebb értekezést irand, és azt a Gyula melletti Ajtós pusztának térrajzával és a reá vonatkozó XV-ik századi okmányok teljes szövegű közlésével külön füzetben adja ki, és pedig, minthogy Dürer iránt legkivált a németek érdeklődnek, a külföld tájékozása végett német nyelven is. — Igen nyomós bizonyíték lenne még a már eddig felhozottakhoz, ha a XY-ik században élt váradi kanonokok sorában Aj t ó s nevűt lehetne fölfedezni, a kiről t. i. ifjabb Thíírer Albert följegyzéseiben mint atyjának nagybátyjáról beszél. A váradi és gyulafejérvári káptalanok archívumainak gondos átvizsgálása tán e tekintetben is sikerre vezetne. — Brandenburgi Katalinról. Deák Farkas t. tagtár sunknak azon előadása, melyet társulatunk múlt évi novemberi ülésén a szepesi kirándulás alkalmával átvizsgált gr. C s á k y-f é 1 e levelezésekről tartott,—s mely aztán ugyanazon havi füzetünkben megjelent, — több 10*