Századok – 1872

Nyáry Albert báró: Hóhérszerződés a XVII-ik századból 481

482 TÍRCZA. lóságos üzletté fejlődött ; akadtak ugyanis üzérkedők, kik a vitézlő rendtől, szabad kézből vagy kótyavetyéken, az előkelőbb rabokat megvették, bogy azután hozzátartozóikkal nyereségre nagyobb váltságdíjért kiszabadíttassák. Szegény sorsú rabokat az ily nyerészkedők, természetesen, nem igen vettek ; ezekkel azért uraik a várakban súlyosabb és undokabb munkákat végeztettek, s egynek-egynek időnként megengedték, hogy a többiek kezességére, útlevéllel bizonyos időre övéi vagy hitsorsosai közé a végből kimehessen, hogy meghatározott sarezát ezek könyörűletességébül összekéregesse. Ezek voltak a „kolduló r ab o k." Egy temesvári Hasszán nevü török rab azonban, kit az egész Szólnokig, Kecskemétig leportyázó Fülek végházbeli magyar vitézek 1665 — 69-ben elfogtak volt, hogy sarezát megszerezhesse : a fáradságos koldulás helyett arra az eredeti ötletre jött, hogy a ezigányok mesterségébe avatkozva, három évre beállott — hóhérnak. A füleki hóhér hatósága — mint a következő, a maga nemében eddigelé táo u n i e u m hóhérszerződés mutatja — Fülek végváron kívül kiterjedt Nógrád, Fest és Heves vármegyékre; és azért a jelenleg eredeti példányban gyűjteményemben levő ezen okirányt a füleki főkapitányon Kobáryn kivül, az említett vármegyék alispánjai is aláírták. Érdekes^ hogy Hasszán mint füleki hóhér, egy-egy rab kivégezéseért, ha ez a végházban vagy határában történt, 3 frt, ha pedig a vidéken, akkor 12 fit bakódíjt kapott, továbbá tartására mind a három vármegyétől évenként hat-hat kila (azaz 12, összesen 36 pozsonyi mérő) búzát. Ezen jövedelmekből ígérkezett aztán Hasszán a más rabtársaiért magára vállalt és reá nehezült kezes-dijt és saját sarezát megfizetni. Lássuk most már magát a sajátszerű szerződést. „Mi Koháry István, az Fölséges Leopoldus Római Császárnak és Magyarországi Koronás Király Urunknak füleki várának és végházának Fökapitányja, — Battik Péter Heves, Pest vármegyéknek Vice-Ispánja, — és Némethy Pál Nógrád vármegyének Vice-Ispánja. Adjuk emlékezetűi minden rendbeli magyar és török párton való méltóságban, tisztben és rendben helyheztetett úri, nemes és vitézlő rendeknek. Hogy ez levelünket mutató tömösvári Hjiszán nevő török rab, reméntelen lévén sarezon megszabadúlásában : szabad akaratja szerint felvállalta mátúl fogva három egész esztendőkig az hóhér-mesterséget, a végre, hogy az eltelvén, megszabadúlhasson mostani rabságábúl. Kit mi is az ő magyar uraitúl alkalmas pénzen vévén meg, ren-