Századok – 1872

Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről - 67

BOTKA TIVADARTÓL. 81 mások fölötti hatalom nincs a qualificatiók közé fölvéve, és ez az ös megyei kormányzatnak egyik kiváló gyöngye, melynek alapján a középvagyonú osztálynak a megyei ügyek elintézésénél irányadó befolyása fejlődött ki. Nagy politikai súlylyal bir szintén a képviselők számának arányos nagysága, melyről a fölhozott példák tanúskodnak, de mely nem volt oly túlságos, hogy rendeltetését eltévesztette volna. E tárgyra azonban még egyszer visszatérünk. Ilyen egészséges alapokon nyugvó intézmény tehát alkalmas volt arra, hogy a megyének oly szilárdságot kölcsönözzön, melylyel a hazára nehezedett nagyszerű viszontagságokat is, milyen volt a tatárpusztitás, a várispánságok rombadülése, az anarchia és olygarchák rakonczátlansága, győzelmesen kiállhassa, sőt életképességénél fogva mindezen viharok daczára növekedve fejlődjék. De van ezen eredménynél nagy része és érdeme egy, az állam közjavát szivén viselő királynak, IV. Bélának is. Mikor II. András meghalálozott, az ország válságos állapotban volt, nagy föladat várt tehát a trónörökösre, megmenteni a sülyedő hazát. Egész nagyszerűségben állott előtte a mulasztások és teendők sokasága. Abból mit tett, azt következtetik jeles történetíróink, hogy a liaza regeneratiójára nagy tervei voltak, de már késő vala igyekezete, s üdvös czéljait minden buzgalma mellett nem volt képes valósítani. Ezt elérni csak oly rendkívüli szellemes királynak sikerülhetett volna, mint volt az első nagy király ; ámde Béla minden jelessége mellett messze maradt nagy őse mögött. Kétségenkivlil sok igaz van ezen jellemzésben, és szerintem is nagyobb szerencsével járhatott volna el magas czéljai elérésében, ha, mielőtt a reformok terére lépett, tabula rasat csinál vala, mint egykor az első király ; de másrészről elég okunk van öt menteni is, midőn az ország fölött összetornyosúlt akadályokra gondolunk, melyek közt kezeibe vette a kormányzást. Bélát mégis a legszigorúbb itészet is az Árpád-házi három nagy király második sorába helyezheti ; és több az erdeme, mint eddig tartottuk, mert többet és Udvösebbet létesített, mint eddig róla közönségesen irva volt. Roger, az egykorú, világos szavakkal a reformok királyának nevezi, mely név