Századok – 1872

Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről - 67

BOTKA TIVADARTÓL. 71 ményen rút zsákmányolás rágódik, félteni kezdjük a megyei intézményt is. Ámde ne féltsük azt, ő a szomszéd emésztő lángok tüközelében tartja magát. A megye — habár szövetségben a várintézménynyel — önállólag folytatta életét a királyság mindkét századában. De innentúl kezdődnek a borús napok, mert a vihar a szövetséges szomszédban dúl. Es most II. András kora előtt állunk. Ezen fejedelem fölött megoszolnak a régi és újabb vélemények. Az egykorúak és Verböczy kortársai az arany bullában foglalt szabadságok elismeréseül az egekig dicsőítik, történelmünk újabb irói pedig őt az állami hanyatlás, sorvadás és bukás okozójának bélyegezik. Kiknek van tehát igazuk? Amazok élőnkbe tartják a nagyhírű szabadságok könyvét, melyen Szent-István nagy nevének varázsfénye lebeg, szerintök tehát András a dicső első királynak méltó unokája, mert önvallomása szerint, az ő eredeti intézményeit állítja vissza, s így az andráskori megye is egy vonalban állana az első bölcs király megyéjével. Távol van tőlem, hogy akár a múlt századbeli, akár a minapi sceptieusokkal az arany bulla klilformáját és hitelességét csak messziről is kétségbe vonjam, melyet úgyis társulatunk két nagyérdemű tagja jeles kritikával minden gyanú fölé helyezett, hanem az igazság érdekében mégis meg nem állhatom, hogy ki ne jelentsem, mikép az 1222-ki decretuni azon passusát, mely a szent-istváni szabadságok és intézmények visszaállítására vonatkozik, nem tartom egyébnek, mint a hálás magyar nemzet és királyutódok kegyeletes szóvirágának, frazisnak, melylyel a nagy király és az Arpád-dynastia alapítója állami bölcseségének adóztak, és mely a négy folyó hazájában a nyolez század lefolytán öröklött nemzeti cultus létét bizonyítja. Szabadságot veszek magamnak ezen történeti jelenetnek szentelni egy kis kitérést. A nagy király állami müveinek örök emléke mélyen, egész a rajongásig, voll a nemzet szivébe vésve-Ez okozta, hogy csak annak tulajdoníttatott igazi nagy becs, érték és hitel, a mi ezen varázserejü névvel volt megpecsételve. Ez sokszor a valóság és jogosság rovására történt, de a nemzetnek ilyen auctoritásra szüksége volt s előtte önkényt meghajolt Midőn II. András kormányzási hibái miatt nagy fokra hágott