Századok – 1872

Nyáry Albert báró: Három régi magyar községi pecsét 564

564 TARCZA, cessit, quod taeere non possum • avidius nempe quam par erat, Comes de Hohenlohe, Arcis Quinqueecelesiensis expugnationem expetebat, cum autem temporis habend a esset ratio de rebus omnibus exercitus conservatis praeferenda, ego cum Majestatis Vestrae militibus et Bavaris potius illam Vestrae Majestati parum utilem arcem relinquere, quam praedam, quae in ilia latere dicebatur multo sanguine mercari, e servitio Majestatis Vestrae esse credidi ; non solum enim qui oecubuissent, sed et qui vulnerati fuissent, miserrime perderentur, nam praeter vulneratos tot infirmabantur quotidie, quod illos vix potuimus abducere ; taceo, si periculoso et ineertissimo assultu nos pluribus onerassemus, uti Majestas Vestra Caesarea ab Ingeniario fusius dignabitur audire. In reditu autem Segesd etiam caepimus et tenemus, tria ista loca, Clementissime Domine, si aliquantisper eonservare poterimus, Canisa per se cadere debet, cum nullam ex Turcia communicationem habere possit. Ego in Babocham et Berzencam dueentos Germanicos milites ex Sporkiano Regimine imposui, et aliquot centenos Hungaros propriis expensis eonduxi; ad interim perieulum in mora est et magna pro bono publico, et precipue harum Provinciarum assecuratione nunc operandi datur oecasio. Prout Vestra Majestas Caesarea ab Ingeniario (cui omnem fidem adbibere dignetur, humillime rogo) pluribus et clarioribus informabitur, quam ego tenue meum in tarn arduis rebus ac fidelissimum consilium describere potuissem. Interea Majestatem Vestram Caesaream diu multumque sospitem et incolumem servet Omnipotens. Datum Csaktornae, 19. February, 1664. — Ismét három régi magyar községi pecsét. A Századok juniusi füzetével (421. 1.) az eddig ismert régi magyar föliratú községpecsétek száma 14 l-re emelkedett ; van szerencsém e számot most hárommal szaporítani, illetőleg 144-re emelni. Legközelebb múlt nyári levéltárbúvárlataim folyamában ismét alkalmam volt Szent-Antalt is útba ejteni, a berezeg K o h á r y-h á z ott őrzött gazdag levéltárának még azon hátralevő részeit is átvizsgálandó, melyeket tavalyi ottlétünkkor, Thaly Kálmán t. barátommal átkutatni már érkezésünk nem volt. Ezen részekben egyebek közt három, eddig nem ismert magyar községpecsétre is akadtam, a szatmári béke előtti időkből. Sietek ezeket rövideden megismertetni. 1. Izsák, Pest vármegyei helység pecse'te, 1635-ből. A mintegy háromnegyed hüvelyk átmérőjű, kerek pecsét, — mely meglehetős