Századok – 1872

Zsilinszky Mihály: Tót történelmi szemle 1871-ről 39

52 TÁRCZA. A számadásokat es azok egyes tételeit átvizsgálván és a csatolványokkal összehasonlítván, az egészet teljes rendben találtuk. Pest, 1872. jan. 2-kán. Deák Farkas m. k.,k. v. tag. Dr. Horváth Árpád m. k., k. v. tag. Dr. Pauler Gyula m. k., k. v. tag és ügyész. Másolta : DEÁK FARKAS, előadó. — A 111 agy. tud. Akadémia II-ik osztálya ez évi első ülését január 8-kán tartotta. Ez alkalommal történettudományi előadás csak egy volt : Wenzel Gusztáv rendes tagé, ki az akadémiai történelmi bizottság megbízásából Dél-Olaszországban kútfőnyomozással működő 0 v á r y Lipót kutatásai eredményéről tőn jelentést. A magyar történelem az olaszszal, különösen a nápolyival tudvalevőleg leginkább az Anjou-dynastia által és idejében jött benső kapcsolatba. Az első c nemű okmányokat b. e. nádorunk, József főherezeg másoltatta le olaszországi útja alkalmával és bozta hazánkba. Azóta az olaszföldi levéltárakból Simonyi Ernő (Florencz), b. Nyáry Albert (Turin és Modena), Mircse János (Milano és Velencze) és Óváry Lipót (Nápoly) búvárlatai folytán igen tetemes készlettel gyarapodott okmánytárunk, míg Theiner által a római vaticáni levéltár hazánkat illető némely kincsei jövének napfényre. Óváry főként az által tön a magyar történetbúvárlatnak basznos szolgálatot, hogy a nápolyi Grande Arehivio-ban őrzött nevezetes és roppant terjedelmű — 378 folio kötetre menő — u. n. Anjoui Rcgcstákat kötetről-kötetrc, sőt lapról-lapra átnézte, azok tartalmából minden magyar történelmet érdeklőt kijegyzett és az akadémiai tört. bizott ság utasításaihoz képest le is másolt. Ekkép teljes bizonyságot szerzett történetíróinknak ama colossalis tömeg közt valósággal létező magyar adalékokról, s így őket jövőre az ottani további kutatásoktól fölmentette. Búvárlatainak jelesb eredményeit Wenzel szerkesztendi okmánytárba, — Óváry pedig közelebbről Palermóban és Simancasban — a siciliai és spanyol állami levéltárakban — folytatandja nyomozásait. Olaszföldi kutatásokról lévén szó, megemlítjük egyúttal, hogy az akad. tört. bizottság Mircse útján is ismét egy derék velenczei okmány-szállítmánynak jutott birtokába. Ekkép magyar-olasz okmánytárunk, diplomatiai történetünk gazdagodására, valóban elég kimerítő és \