Századok – 1872

Nagy Gyula: Magyar Onomasticon III. 488

55 G TÁRCZA. szörnyen fölzaklatta, A főjegyzőhöz irt levelében lázasan mondá, hogy a publikumra hozván, megölték vele. Panaszkodik, hogy e iniatt elveszett álma, éje, nyugalma. Sajnálatát fej -zte ki, hogy hitt a convent hallgatásában, s kérte, hogy igazítsák ki a dolgot valahogy. Késöhb egy nyilatkozatot is küldött áttekintés végett, s abban azt akarta a világ előtt mondani, hogy az a letétemény nom az ő müve, hanem egy öreg orvosé, ki neki Orsováról küldte, s végrendelete s az emberi élet meghosszabbításának általa föltalált módja van leírva benne. De a beteg költő csakhamar mást gondolt s jun. 3-kán azt irá, hogy azt a nyilatkozatot váltólázi paroxismusában íratta, s úgy látszik, megnyugodott a convent határozatában, uicly szerint a csomag fölbontatlanúl teendő el a kijelölt idő számára. Két hónap múlva, jul. 30-kán a töltő meghalt. Fedák főjegyző kegyeletes gonddal helyezé el a csomagot, ellátva föliratokkal. S nem is lesz az fölbontva 1918-ig. A levelek, melyeket a költő ez ügyben irt, kiáltó bizonyságai, hogy mily lázas aggodalmak, zaklató kétségek gyötörték agyát és szivét betegségének utolsó hónapjaiban. — Azon közel viszonynál fogva, melyben hazai levéltárainkkal társulatunk áll, sietünk mi is jelezni közlönyünkben e mindenesetre! igen érdekes és kegyeletes irodalmi letétemény külső történeti körülményeit, hogy azoknak folyóiratunkban — melyet t. tagtársaink rendszerint beköttetiii s könyvtáraikba helyezni szoktak — a jövő ivadék számára is figyelmeztető nyomuk legyen. — Gyuriliovits gyűjteménye. Az 1847-ben elhúnyt híres könyv- és kéziratgyiijtő Gyurikovits György fia közelebbről Budán atyja gyűjteménye egy részét (a diaetáliákat) a m. tud. Akadémiának ajánlá föl megvétel végett. Másrészt pedig Franki Vilmos vett meg tőle, leginkább egyháztörténelmieket. Ugyanő Kolinovich Gábornak a Rákóezi-korrúl Senkviczen 1728-b.ln sajátkezüleg nagy gonddal irtt, mintegy 1200 folio lapra menő eredeti manuseriptumát Thaly Kálmánnak adta el. Ez Kolinovich legbecsesebb példánya, mert a nemzeti muzeumi, stb. másolatok telvék hibákkal és nem ilyen teljesek. E példány Ivolinovichról az idősb Kovaehicbra, s ettől Gyurikovitsra jutott. — Quid pro quo. Társulatunknak egy igen magasrangú alapító tagja, ki hazai történelmünk iránt lángoló lelkesedéssel viseltetik, s úgyszólván minden újon megjelenő magyar tárgyú történelmi munkát áttanulmányoz, figyelmeztetett bennünket Scbwicker Henrik Já-