Századok – 1872

Nagy Gyula: Magyar Onomasticon III. 488

494 TÁRCZA. a lelépő szerkesztő irányában tiszteletteljes elismerésünk őszinte kifejezésével adóznánk : óhajtjuk, hogy az Arch. Értesítő e szerkesztőváltozással se szellemileg, se anyagilag veszteséget ne szenvedjen, a mi, nézetünk szerint, csak úgy fog valósulhatni, ha az új szerkesztő derék elődjének útait és nyomdokait követendi, kivévén azt az egyet, hogy a nemzetünkre nézve fontosabb középkori régészettel aránylag többet foglalkozzék, mint az eddig történt, midőn az Arch. Értesítőben a barbár őskori és római régiségek a magyarkoriaknál sokkal inkább előtérbe állíttattak. Mi, magyar szempontból, különösen művelődéstörténetünkre való tekintettel, még a XVII-dik századot is, egész a szatmári békéig bevonnánk a régészeti szak körébe. Reméljük, e nézetünkben, az érintett szempontból kiindúlva, osztozand Henszlmann is. — Epistolariuill Turcicum. A budai kir. kamara levéltára közelebbről egy régi kincsét nyerte vissza. Ugyanis, ezen archívumnak egy már elhalt tisztje, a roppant terjedelmű lymbusból összeválogatta a hazánkban szerepelt török vezérek, szerdárok, pasák és bégek XVI-dik századi — magyar vagy török nyelven irott — fontosabb érdekű eredeti leveleit, s egy gyűjteménybe kötteté. Ez aztán az érintett tiszt halálakor — a Bach-idöben -— hagyatéka közé keveredve találtatván, leltároztatott a jogos tulajdonos, t. i. a magy. kir. kamara részére. Azonban tudományos becse miatt Bécsben figyelmet költvén, az akkori mindenható rendelkezési utakon oda fölvitetett és az udv. kamar a levéltárában helyeztetett el, díszes kötésben. A budai kamara levéltára lajstromaiban mindazáltal nyoma maradt ez eljárásnak, mire P est y Frigyes reflectálván, tavalyi Bécsben létekor utána tudakozódott és rá is akadt. Erre figyelmeztette a budai kir. kamara érdemteljes igazgatóját G e rvay pénzügyi tanácsos urat, aki viszont K e r k a p o 1 y péuzügyminister úrnál hivatalos jelentést tévén : ez — hála tudományos érdekeltségének — erélyesen átírt a közös pénzügyminiszternek, ki miután a kérdéses kéziratok tulajdonjogáról meggyőződött : nem késett azokat a magyar kamarának visszaszolgáltatni. Ekkép ezen, hazánk történelmére nem kis fontosságú okmányok ismét hazakerültek. Bár a Geringer idejében Kukuljevics által ugyanily törvénytelenül Zágrábba vitt 49,000 db. magy. kir. kamarai okmányról is ezt Írhatnánk ! Pedig ott még könnyebben czélt érhetne el'élyes pénzügyminiszterünk, s a magyar tudományosságot méltó hálára kötelezné. — Sennyey-levéltár. A Kis-Zsennyei báró Sennyey-esalád