Századok – 1872

Thaly Kálmán: Draskovich Miklós országbíró levele Thököly dunántúli biztosaihoz 1683. 483

484 tárcza. Széchyek, és mindenek fölött Trakostyáni gróf Draskovieh M i k 1 ó s, az ország bírája. Ezen hírneves zászlós úr, bár eredetére nézve horvát, magyar neveltetésben részesülvén, testestöl-lelkestöl kemény magyar vala. Veje volt az 1671-ben hóhérbárd alatt elvérzett gr. NádasdyPerencznek. Lelkében, úgy látszik, mindig lappangott a forradalmi eszme, — mely az 1683-diki eseményekkel nyilt szakadásban tört ki, az udvartól el-, s Thökölyhez átpártolással. Később Caraffa az eperjesi kínpadon Kálmánesay István országbírói itélőmestertől sújtó vallomásokat akart ellene kicsikarni, — s ö, Draskovieh, volt az egyedüli, ki 1687-ben az örökös királyságnak, Leopold császár jelenlétében, protestálni mert. Elnémíták, de csakhamar bekövetkezett hirtelen halálát, a megfélemlített rendek között, mérgezésnek suttogá a hír. Ezen történelmi jelentőségű férfiútól való az alább közlött igen érdekes tartalmú levél, Thököly fénykorából. „Ajánlom kegyelmeteknek, mint jóakaró uraimnak, szeretettel való szolgálatomat. Tegnapi napon ide fordúlván, ezen jószágocskáinnak megtekéntésére, vettem kedvessen az kegyelmetek levelét ; s ugyan itten — megvallom — keserves szívvel kölletett értenem az kegyelmetek pátense mellett Nagy-Mihályi Ferencz uramtúl, hozzám tért commissariusoktúl, hogy bennünket, úgymint pápistákot, lölki állapotunkban úgy annyira akarván szorongatni, hogy minden kérdés kívül, nem tévín föl : miútátúl fogvást és minemő helyeken reoccupáltassanak az Evangelicus Status részire a templomok ? hanem in generc lölki tanítóinkat úgy kévánja eliminálni, hogy az által mi épen megfojtatunk lölkünk vigasztalásában. Holott az Méltóságos Fejedelem (Thököly) magában szentül föltett szándéka s igyekezeti az volt eleitűi fogvást, hogy fáradozási által szegény nemzetünknek hajdani szabadságát megszörözvén, mindnyájunknak nyugodalmot nyerhessen. Az hatalmas (török) nemzettel való diploma is pedig nem annyira illeti az religiónak mivoltát ; — kihez képest el sem hitethetem magammal, hogy az Méltóságos Fejedelemnek kévánsága az vólna, hogy m i, az kik óhajtással kévánván ő Nagyságának fejet hajtanunk, bízván az ő Nagysága méltóságos protectiójában s conservatiónkban, eleintén is mindenek fölött lölki állapotunkban szorongattassunk. Mellyre nézve requiráltam följebb írtt commissarius uramékat, hogy legalább az én jószágimban -- noha méltó vólna az többit is consideratióban venni —