Századok – 1872

Bujdosó Valentinus: Wesselényi Pál levele Barkóczy Ferenczhez 1677. 273

274 TÁliCZA. mindazonáltal gondot viselvén magamra, higyje kegyelmed, mindenkor jobb e világban, ha az embernek irígyi vannak, mintsem szánói, noha én azt ií kegyeimérül nem gondolom ; bogy penig kegyelmed tanácsot ad, s magát ez iránt való szolgálatra ajánlja, kegyelmed irásábul értem. Medgyesi s náményi lakást hogy javallja, az nem csuda ; hát ha még úgy tudná jóvoltokot mint én ; de az ki azokat ok nélkül elvette : mód nélkül — hidje kegyelmed — meg nem adja, noha az magyar nemzet között egy familia soha annyit O Felségének nem szolgált, mint az enyim. IIa elgondolja kegyelmed Lónyai Zsigmondot, Veselényi Feren­czet, Kemény Jánost, s mind ezek után az anyánknak, sok biztatá­sokra, sok ezerek elköltését, melyeknek hálálója háladatlanság lön, kit az világ lát, — ha azért ennyi hűségek megmutatásával is maradékjok­ban megbüntettettek : ki bízhatik az német hűségéhez ! Kegyelmed nekem csak Medgyest s Namínt commendálja, de azelőtt is enyim volt, de hiszem az Istent, hogy maholnap többeket s jobbakat foglalhatok hozzájok, minthogy Cscgőd, Sárköz közel vannak hozzá ; az töröknek es magym-nak sokat vétvén az Barkóczi nemzet, abbul sem venném közömöt alkalmas marháért. Hidje kegyelmed, én csak oly reménségben vagyok, hogy Istenemet, nemzetemet, azt a kihez folyamodtam, igazán szolgáltam, szolgálom, igaz háláját is hiszem s várom. Hogy kegyelmed azt az jelt látta bennem, hogy az idegent nem szeretem? hidje kegyel­med, én az idegen nemzetet egyiket is felettébb nem szeretem, de egyi­ket az másikánál jobban szeretem, s feljebb is becsüllöm ; tétovázni az embernek nem jó. Constantia decet virum. Mivel ment fel Barkóczi István uram, s mivel nem ? — nem tudom, de én csudálom, csak ma­gyarok levén kegyelmetek is, mért iparkodik úgy, s miért csalogatja az embereket haza ; hogy nem gondolja kegyelmetek meg : mihelt mi haza­mennénk, mind magunkat, s mind kegyelmeteket is elvesztenök ; hiszem kegyelmednek bátyjostul csak addig lessz ott becsületi, s másoknak is, még mivelünk veszekedik kegyelmetek ; de ha nem lessz kivel vesze­kedni, mind kegyelmetek, mind mi bizony csak csúfságra jutunk, s a Bástya idejét elérnök, hogy bizony az gallérunk alá, vagy az sze­münkben köpnék az német. Nem kell az németnek az magyar fegyver ; hogy nem gondolkodik kegyelmed ? Avagy az Barkóczi famíliánál nem volt-e kedvesebb s nagyobb magyar az császár előtt valaha ? Hol van­nak ? Kitül vesztettenek el ? s mi miatt ? Csudálkozom, hogy kegyelmed nem gondolkozik ; bizony veszedelmet kíván akkor magának is kegyel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom