Századok – 1872
Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről - 135
148 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL. sárnak képzelem magamnak, hol alku, adás, vétel, csere, elsajátítás egymást fölváltották. Innét a sok hatósági határkérdés, melyeknek bő anyagot szolgáltatott a királyi városok elszigetelése is. És sajnálnunk kell, hogy a hatósági új határvonalak nem törvény által mondva csinált, hanem csak rendszereden vásári munka, mely születési korszakának bélyegét magán viseli. Ide kell számítani azon ferdcségeket, melyek szerint sem a területi kivánatos egyenlőségi arányra, sema természet akadályaira, milyenek a nagyobb folyók és hegységek, sem a területek homogeneitására nem volt tekintet, hanem mindent összezagyváltak ; a nagy teríiletü hatóságok mellé törpéket soroltak, a könnyű közlekedési téreket egymástól elszakították, az egymáshoz nem illetőket pedig a vegyes házasságra emlékeztető szövetségbe verték, a nagy folyókat, hegyeket, rengeteg erdősége ket nem választó vonalakká, hanem megfordítva összekapcsoló közegekké erőszakolták De ne fűzzük ezen ferdeségek lajstromát tovább, mert „e x e m p 1 a sunt o d i o s a." Ez tehát mindenesetre roszúl ütött ki és századokra kinyúló oly helytelen állapotot idézett elő, melyet újabb alkotmányos alakulásaink tarthatlanná bizonyítanak. Másrészről azonban őseink iránti tiszteletet parancsoló meglepő jelenet, hogy annyi bomlásnak indúlt hatóság és különböző szervezet — positiv törvény és rendező kormányi kezek nélkül, mi több, anarchia közepette — lényegben egy kaptafa szerint alakúit és egyöntetű vármegyékké lett, mit első sorban az egész nemzetet átható önkormányzat szellemének és a tényezők életrevalóságának kell tulajdonítani. BOTKA TIVADAR. >) ') Midőn a köztiszteletü szerző jelen nagybecsű ezikksorozata közlését ezennel befejeznők, — azt hiszsziik, a Történelmi Társulat öszszes tagjainak óhajtását fejezzük ki, őt fölkérve, hogy füzeteinket közérdekű tanulmányaival jövőre is minél gyakrabban szerencséltetni szíveskedjék. S z e r k.