Századok – 1872
Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről - 135
BOTKA TIVADARTÓL. 137 az egykor megoldandó csomók sorába tartozik ; de hogy az valósággal megtörtént, és pedig a király hozzájárulásával, kétséget nem szenved, mert Béla a váröröknek a várjogi birtokok körül gyakorolt korlátlan rendelkezési szabadságát nem ellenezte, sőt azt csere és vétel tárgyául fogadván, a két különböző birtokokat ez által egyenjogúalcnak tettleg elismerte. 1 ) Ha föltevésünk nem csal, hihető, hogy ez akkor létesült, midőn 1240-ben a várnép viszonyait országszerte rendezvén, a várőrökről is gondoskodott. 2 ) A birtok minőségével a politikai jogok is arányban állván, a várőrök ezen alapon a megyei képviselők és békeblrák közé jutottak. 3 ) De ennél is nagyobb volt azon előny, mely a királyi kormány" útján a várkatonaságot érte, midőn neki a nemesség nagy jelentésű ünnepélyeibe útat nyitott. A régi királyi adománylevelek figyelmes megolvasásából tudjuk, hogy az adományozott jószágok statutiója, a dolog természeténél fogva, a szabadságot küldisz zel egyesítve bálványozó nemesség ünnepei legjavához tartozott, mert az érdemek dicsőítése és az anyagi jutalom, melyek ott karöltve jártak, az iktatások alkalmával, nagyszámú előkelő közönség körében, messzehangzó kifejezést nyertek, és mert az iktatást eszközlő személyében az adományozó király képviselőjét szokás volt tekinteni; ez volt oka annak, hogy az iktatóra háramlott megtiszteltetés mindig előkelő királyi hivatalnokra, a nádor és zászlós úrtól kezdve egészen le a főispánig, vagy a felség és kormány bizalmát nagy mértékben kiérdemlett egyéniségekre ruháztatott. így volt ez még Béla országlása kezdetén is. Azonban később azt látjuk, hogy adományozott nemesi jószágok statutiójával maga a király a várjobbágyokat is váltva bízta meg, és példájára hasonló teendőkre a királyi delegált bírák vagy főispánok szintén a várjobbágyokat szemelték ki. -1 ) >) Árpádkon Új Okm. II. k. 189. U. o. VII. k. 418. Kubínyi Monum. Hung. 17. 2) Fejér, Cod. Dipl. Tom. IV. vol. 2. 194. 3) Sion III. k. 299. 1275-ki okmány. Árpádkori Új Okm. II. k. 222. 1251-ki okmány. 4) Béla a Zelehi nemesek birtoka statutióját a zalai várjobbágy Bálás eomesnek hagyta meg 1257-ben: „qui ad eircuineundas easdem 11*