Századok – 1872

Thaly Kálmán: A bujdosó vezérek bizonyságlevele Apafi ellen 1685. 123

TÁRCZA. 123 Teleki Mihály kedves atyánkfia ö kegyelme, minél j óbban lehet, administrálni el nem mulatja." Mivolt légyen tulajdonkép ezen adományozott javadalom V — biztosan nem tudhatni • de miután annak aclministratiójáról van szó, és miután akkor Rákóczi Erdélyben fiscalis jószágoknál, vagy kősónál — ezt meg alig kellett volna administrálni — egyebet nem igen adományozhatott : azért jószágnak kell vélnünk, míg bővebb fölvilágosítást kaphatunk róla. A jelen adat a budai kir. kamarai levéltárban létezik, a Rákóczi-arehivum romjai között, s a nevezett monographia némi pótlása ezéljából érdekesnek találtuk közleni. T. K. — „A bujdosó vezérek bizonyságlevele Apaíi ellen, 1685." Ily czírn alatt közlöttiink volt a „Századok" 1869-iki évfolyama 266. s köv. 11. egy, Kende Gábor, Bay Mihály, Egeressi C. János, Daróezy András, Gyulafy György és Bige György által aláirt okmányt, -— adalékul a Thököly Imre és I. Apafi Mihály fejedelmek közt 1685-ban uyilt szakadássá mérgesedett viszály történetéhez, •—• melyet ugyanazon füzetben Szabó Károly („Thököly Imre liütlenségi pere Erdélyben, 1685-ben," 209. s köv. 11.) külön czikkben tárgyalt. Most ugyanazon bizonyságlevélnek, mely 1685 julius 29-kén Munkácson kelt, szintén a budai kir. kamarai levéltárban, Thököly archívumának romjai között, egy ugyanott és ugyanaz napon keltezett, de mások által aláirt, és bár hasonló irányzatú de másként szövegezett pendent-ját leltük, — melyet kiegészítés végett ama föntebbi adalékokhoz érdekesnek vélünk közlcni. A Thököly részére, a török udvarnál Apafi ellen leendő használat ezéljából kiállított e bizonyságlevél így hangzik : „Mi ide alább megírt személyek, hitünk és jó lelkűnk-ismereti szerint valljuk ezeket. 1. Tudom, hogy a bujdosó magyarok közzül sokakat sokszor Erdélyben bé nem bocsátottak, a kik pedig ben voltak : ki nem bocsátották akkor, a mikor ki akartak volna jönni ; sőt némellyek ugyan tartóztatás alatt is voltak. 2. Hallottam, hogy a bujdosó magyarok ellensége (a labanezos magyarok) bántódás nélkül jártak által s meg vissza Máramaroson, — úgy generál Szapanara is többekkel együtt, és senki őket nem prohibeálta, rajtok sem támadtak az máramarosiak.