Századok – 1872

Garády: A Török-magyarkori Államokmánytár I. és II. kötetének ismertetése - 107

109 KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK. tánynak — „ha módom volna (Lippa) megtartásában, minden úton azt követném, sőt csak valaki halasztását nyerhetné meg is hazánk veszedelmének eltávoztatásával, ma minden marhámnak harmadrészét annak adnók örömest, de nekem módom annak se tartásában, se halasztásában nincsen, mert ha lelkemet kiokádnám a török előtt is, el nem hitethetném vele, hogy nem magunk prakticája." 1616-ban tehát a gyulafehérvári országgyűlésen kieszközlé, hogy a rendek Keresztesy Pál kapitányt Lippa átadására felhatalmazták. Ekkor azonban más nehézség merült föl. A várőrség ellene szegült az átadásnak s Bethlen kénytelen volt személyesen táborba szállni és a várat fegyveres kézzel bevenni, mi legalább 200,000 tallérjába került az országnak. Hátra volt még Jenő. Bethlen, szivesen óhajtván azt is kezeiben megtartani, 1616-ban megírta magának a szultánnak, Jenőt nem adhatta Lippával egyszerre át, mert „a benne levő kapitány, Petneházi Istváfí, igen vakmerő ember" és sok katona levén a várban, ez is csak nagy vérontással és költséggel v olt volna bevehető. Petneházit azonban úgy tette engvdékenynyé, hogy a 30,000 talléron megvett Bajom városát neki igérte, mire ö rá is állt azon kikötéssel, hogy Demeter napjáig, terményei betakarításai g, a várban maradhasson. Bethlen ennélfogva az átadásra időhalasztást kért. Ugyanazt tették az erdélyi rendek is, irván a szultánnak : „Jenőt most mindjárt (assignálni) nem lehet, mert annyi praesidium szorult belé, hogy erővel három Erdély meg nem vehetné, hanem egy kevés idő kívántatik reája, hogy a benne levőket egyszer is, másszor is a fejedelem kit adományával, kit Ígérettel, kit egykép, kit máskép kicsalogatván és az várt magájévá tévén, ilyenformán azt is assignálhassa, és így ezen az úton az némettel való békesség is nem oü'eudálódik, -megromlott szegény Erdély országa is minden ellenség ellen nagyobb csendességben maradhat." Demeter és az év elmúlt s 1617-ki mart. 5-kén Bethlen megint írt a vezérbasának s több főtöröknek : Jenőt a szultán ne sürgesse, mert minél hasznosabban szolgál ö a portának, minél többször könyörög, annál nagyobb idegenséget tapasztal maga iránt, holott a keresztyén országok kíváncsian nézik, mi haszna van a portának tett szolgálataiból ; saját népe pedig látván, hogy hadjáratai, költségei-