Századok – 1872

Henszlmann Imre: A magyar államczímer 96

HORVÁTI! MIHÁLY ÉS HENSZLMANN IMRÉTŐL. 99 szász nemzet legrégibb ezimere nem a mai, lianem nevezetesen Nagy-Szebené 1302-ben volt: négy, koronát tartó férfiú, ily körirattal :, SIGIL — S. P1I0VIM (sic) CIEHD ... M. COROM (sic), Bedeus "olvasása szerint : „Sigillum Cibiniensis provinciáé ad retinendam coronam a többi szászoké pedig korona alatt három tengeri töklevél, ily fölirattal : „S. septem sedium saxonicalium." A székelyek eredeti czimeréről Palma „Spécim." 74. 1. ezt irja : „Nonnulli Siculis ferratum cubitmn gladio coronam, cor caputque configentem adscribunt." Szerinte, vagyis inkább Ajtay Csereynek hozzá intézett levele szerint, ez lett volna a székelyek ezimere 1437-ig, a midőn Zsigmond király „quando interdiu illi? notuque dormi, forisque in coronae, patriaeque defensionem nunquam non paratos se luculentissimis argumentis identidem deelararent, solem, lunamque in perennis vigilantie signum antiqno sen inseri, sen reddi vento voluit." A sast, a napot, a holdat és a hét várat együttesen legelőször használta, több czimer alakjával együtt, a XVI-ik század vége felé Báthory Zsigmond. (1. ezekről gr. Kemény József a „Nemzeti Társalkodódban 1833-ban november hóban, Jakab Eleknek az 1867-ik évi „Századokéban megjelent czikkeit és Bedens id. könyvecskéjét). A három nemzetnek együttes heraldikai képviseletét megerősítette az 1659-ki szász-sebesi országgyűlés, s így állapíttatott meg véglegesen a mai királyhágóntúli czimer. A társországok közt legrégibb a mai Horvát-, régenten Sclavoniaországnak nevezett ezimere, mert ennek nyestje két csillaggal „mardura," már III. Béla érmein előfordul, e körirattal: „Moneta regis pro Sclavonia." Azonban királyi pecsétekbe e czimer csak későbben vétetett föl. II. Ulászló a ni£Ù czimert, a rendek kérelmére, 1496-ban állapította meg, e szav akkal : „haec ama, videlicet in uno sento triangulari, duo flumina superius denominata per transversum directe depicta in eorum medio superstitio campo scilicet penitus rubicundo predictum mardurem antiquum eorum insigne coloris naturalis et proprii, reliqui autem duo campi eiusdem scuti duas partes exteriores praedictorum fluminum occupant, sunt penitus depicti colore coelestino, in quorum superiore unam stellam, quod propter continuas bellicas Századok. 8