Századok – 1871

Thaly Kálmán: Ismeretlen historiás-énekek a XVI. és XVII-ik századból - 94

THALY KÁLMÁNTÓL. " 95 rály 100-dik zsoltárát véve alapúi, oktató, intő versezetté szélesül. Serkenti a népet a templomba járásra és az újított hit apostolainak hallgatására. Végszaka: „Az ezörhatszázban és liét esztendőben Az ki az énököt rendölé versekben, Igön szomorkodik ezön életében : Az egyházi népek hogy élnek röstségben, Az Isten gíráját hogy így tartják rejtőkben." A versfők foglalatja : „E m e r i c u s Becse." A 32-dik ének, bár szintén vallási tartalmú, több tekintetben érdekes. E meglehetős hosszú, de helylyel-közzel meleg és bensőséggel bíró éneket ugyanis egy, Orosziban, Valkó vármegyében török rabságban sínlödö magyar : D a r ó c z y Imre irta 1601-ben s ha a halál rabságában érné el, hagyományúi küldi — kinek ajánlja — barátjának : Csapán (Csépán ?) Ferencz Deáknak. „Irta ezt egy barátunk Orosziban Ezörhatszázban és négy*esztendőben ; Igön bús szívvel vala életében : Mert régúlta forog török kezében. Tudja Isten, ha az én életömet Valkóságban elkívánja lelkömet : Ez énököt Csapán Ferencz Deáknak Holtom után hagyom testamentomban. " A versfök is ide vonatkoznak: „Entericus Daróci Francisco Literato in Oroszi fecit." Jellemző szokása őseinknek, hogy rabságban, börtönben gyakran írtak verseket, még ha különben poéták ;iein voltanak is. Daróczy föntebbi éneke példázgatásúl a Nabugodonozor ó-testamentomi históriáját is tartalmazza, s intéseket a hitbéli állhatatosságra. A világ végének közelségéről való hiedelem nála is nyilatkozik ; mindjárt az első versszak ez : „Ez világnak utolsó vége felé Sok pusztulások vannak mindönfelé."