Századok – 1871

Wenczel Gusztáv: Marino-Sanuto Magyarországról 1496-1501-ben - 73

WENZEL GUSZTÁVTÓL. 83'Nem lehetvén feladatom, mindazon változásoknak részletes fejtegetésébe bocsátkozni, melyek Zentán és annak szomszéd vidékein a XV. században történtek : röviden csak azt jegyzem meg, hogy Montenegro, Albania, a Herczegovina s a többi kisebb részeknek definitiv külön alakulása azon időbe esik ; hogy a törökök előnyomulása itt sok zavaroknak volt alkalmat adó oka;, hogy Castriota György, a híres Skanderbeg, a törökök elleni hős tetteit Albaniában vitte véghez ; hogy Velencze 1420. óta Cattarónak folytonos birtokában maradt ; hogy Montenegróban a főhatalmat a Csernovics család nyerte ; s hogy ezen, és Albánián kívül itt más vidékek is, s névszerint Zupa, Chazi, Piperi, Pasztrovics stb. vidékei, és Budua, Antivari, Valona, Skodra (Skutari) stb. városok is bírtak bizonyos önállósággal. S ezek. hez képest tekintve Sanuto tudósításait, nincs adatunk, melynek alapján állíthatnék, hogy akár Mátyás király is gyakorolt volna már bármi uralkodási jogosítványokat ezen vidékeken. Mindenütt csupán a velenczei köztársaság és a törökök közt folyt küzdelemre találunk ; úgy hogy ezen vidékek és városok vagy Velenczének, vagy a töröknek voltak hatalmában, vagy a kettő közti küzdésnek képezték tárgyát. Velencze hatalma alatt nagyobbára csak a part-városok és azok környéke álltak ; míg a vidék belső részeit a törökök foglalták el, vagy bírták már foglalás után. A foglalás pedig vagy közvetlenül fegyveres erővel történt, vagy akkép, hogy az egyes vidékeknek főnökei hódolatra kényszerittettek, vagy erre más módon indíttattak. Ezen küzdéseknek nevezetes példái névszerint Montenegró, a Zupa és Skutari. a) Montenegróban Csernovics Iván három fiára találunk, Györgyre, Istvánra és a török hitre áttért Skanderbegre. Györgynek, ki Erizzo Antal velenczei nemesnek leányát bírta nőül, kivánata az volt, hogy Montenegróban a nyugati keresztények segítségével uralkodjék. Ellenben öcscse István Konstantinápolyba rándult, s onnan 1496. november hóban térvén vissza, bátyjának a török szultán azon parancsát hozta tudtul, hogy vagy induljon Konstantinápolyba, vagy hagyja el földjét három nap alatt („fece intender a Zorzi Zernovich suo fratelo per nome del Signor, che andasse alla Porta, over in tre di levasse dil