Századok – 1871

Gyárfás István: Egy nagy-kúnsági pecsét 63

70 TÁRCZA. nein javítjuk: méz-seren s dión vagy diókon, — én ugyan helyes értelmét ki nem vehetem." Csodáljuk e nyilatkozatot Toldytól, s csodáljuk, hogy zavarhatta ide a „diók" szót; holott itt díj-ról van szó: —ugyanis, ha a mondatot úgy olvassuk, a hogy a legtermészetesebben olvasnunk kell, az értelem tiszta úgymint: a németek! öl „Attila idejébe hetet adlak egy abrak zabon mint most a törököknél" „eg' icze mezser dyoc" := egy itcze méz-ser díj ok, azaz: bérök, áruk. Ezen olvasás mellett aztán nem kell semmi önkényes javítgatás, az értelem világos. Magára a tartalomra vonatkozva : a rabnémeteknek ily hallatlan olcsóságáról Mikes Kelemen is tesz emlékezetet, midőn 1730. april 11-kén Vidinben kelt levelében irja, hogy ott egy szegény török egy hitván rab-németet utoljára egy f i n d z s a kávéért adott el. „Ilyen ólcsó itt a c s á s z á r-in a d á r !" tréfálódzik a jó humorú Mikes. Bezzeg, ma a német adhatná ilyen olcsón a franczia rabokat ! Tempora mutantur. — Vegyes közlések. Komárom városában — mint az akad. archaeologiai bizottság jegyzőkönyvében olvassuk — T h a 1 y Z s i gmond 1848— 49-iki honvédezredes úr s jelenleg a római régiségekben oly roppant gazdag ó-szönyi urodalom, mint árvás jószág, gyámi igazgatója indítványára vármegyei múzeumot akarnak alakítani, az O-Szőnyben talált római, egyszersmind a megyebeli egyéb régiségek számára. Az akadémia szintén fölkarolta ezen, Thaly Zs. által Rómerrel közlött eszmét, s át is írt már ez értelemben Komárom vármegyéhez. — Vas v á r ni egye azon C db régi kardot, melyet múlt vidéki kivándulásunkon még Szombathelyit a megyei levéltárban szemléltünk, Takács I. a j o s első alispán úr még akkor nyilvánított szíves eszközlése folytán már beküldé a nemzeti múzeum régiségtárába. — Múlt évi folyamunk 57 9-ik lapján kiemeltük egy derék ifjú: Varró S á nd o r nak egy akkor megjelent történeti tanúlmányát. Most e komoly törekvésű s szép képzettségű, még csak'23 éves ifjú irónak, kiben jövőnk egyik történészét sejtettük, — fájdalom, — oly korai halálát kell jelentenünk. Varró Sándor, ügyvédjelölt, Pesten december 31-ke'n elhányt. A boldogúlt irodalomtörténeti tanúlmányokkal is foglalkozott, még pedig önálló, és igen helyes fölfogással, — így Riicsányiról, Horváth Ádámról. Annálinkább sajnálnunk kell halálát, minthogy ifjaink közt az ily komoly irodalmi törekvésű s higgadt itéletü jelenségek vajmi