Századok – 1871

Thaly Kálmán: Jelentés a gr. Barkóczy-levéltár Thököly és Rákóczi-kori okmányairól (664) 674

A PÁLÓCZI BIZOTTSÁG JELEN TESE. 665 születtel magúhoz hívja, hogy öt a nagyvezér táborába, többi fő-hiveivel együtt elkísérje. Barkóczy el is ment, s a fővezér és Thököly által a dunántúli fölkelés szervezésével bizatott meg. Midőn a bécsi ostrom meghiúsult, és Thököly hadával a Tisza felé vonúlni kényszerült : ismét irt Barkóezynak, hogy jöjjön táborába. — Ez azonban ekkor már ezt irá sajátkezüleg Thököly levelére : „Szaladó tót fejedelmet nem követem, királyom hűségét megtartom." És így attól, kit mint győztest uralt, szerencsétlenségében elpártolván, újra a császár hűségére ment át. Thökölynek még egy hozzá irott levelét Lotharingi Károlynak küldte be. L. ez utóbbinak válaszát az apabidai táborból, 1687. nov. 6-káról Barkóczy Ferenczhez, — ki a császártól hűségéért már 1684. junius 26-án zempléni föispánsággal, 1687. december 8-án — családja 1631. május 18. óta viselt bárói rangja helyett — grófi czimmel, és 1689-ben mart. 13. kassai vice-generálissággal jutalmaztatott. — Az uralkodó házhoz való hűségét tanúsítják egyebek közt gr. Pálffy Károlynak 1675. dec. 21-kéröl Debreczenben, —• Sobiesky János lengyel királynak 1684. január 13-kán Krakkóban, — Eszterházy Pál nádornak 1685. jan. 28-kán Bécsben, •— Bonisius bibornok és pápai nuntiusnak 1686. nov. 10-kén Bécsben, — a cs. k. udv. hadi tanácsnak 1688. mart. l-jén Bécsben, — gr. Pálft'y Jánosnak 1697. aug. 26-kán Nagy-Váradon, — í. Lipót császárnak 1698. oct. 9-kén Bécsben, — ugyanannak 1699. jan. 16. és nov. 19-kén ugyanott kelt és id. gr. Barkóczy Ferenczhez intézett, vagy részére kiadott levelei és okiratai, — melyek, mint egy vagy más tekintetben fontosak, általam s részint b. Nyáry Albert társunk által kivonatoztattak vagy lemásoltattak. De számos okirat jelzi viszont, hogy az ellene boszús kuruczok által jószágai elpusztíttattak, j. császáriak fizetését nem adták ki, — és így, midőn 1 703-ban Rákóczi fölkelésekor Barkóczy Ferencz a kuruczok elöl Kassára beszorúlt: jószágai llákócziék kezére jutván, a császártól pedig zsoldját nem kapván — úgy, hogy hátrálékai a 40000. ftot fölözték — mint maga írja, — nem kis nyomorúságra jutott.