Századok – 1871

Ipolyi Arnold: Dankó József „Joannes Sylvester Pannonius”-ának ismertetése 44

50 TÁRCZA. Titkár fölolvassa Gyárfás István v. tag Írásbeli indítványát a keleti östörténelmi kútfőknek — a mennyiben azok nemzetünk múltjára vonatkoznak — magyar nyelven leendő kiadása iránt. — Áttétetik a m. tud. Akadémia történelmi bizottságához. B. N y á r y Albert interpellálja Henszlmann Imrét, mint az országgyűlés által, társulatunk kezdeményezése folytán kinevezett ezímerészeti bizottság jelen levő tagját : történt-e már valami az ország czímerének helyes használata érdekében ? Henszlmann válaszolja, hogy a bizottságban a megalakuláson kívül még eddig cgyéb'nem történt ; egyébiránt ő sürgetni fogja az elnököt újabb ülés összehívására, a mikor is ha mi ö reá bizatík, — ö örömmel meg fog mindent t^nni az indítvány érdekében. Megnyugtató tudomásul szolgál. B. Ny á r y Jenő közérdekeltség közepette mutatta be legújabb ásatásai eredményének szebb darabjait, úgymint, Magyaradról kő- és ngyag-i s Pilínyből bronz-, vas-, arany-, csont- és üveggyöngy-régiségeket, melyek közt néhány darab valóban ritka nevezetességű. — Jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott a lankadatlan buzgalmú és szerencsés régésznek, ki e jeles leletét, fölkérésre, a „Századok"-ban le fogja írni. Ezután Pesly Frigyes olvasá föl I v á n f i Ede tagtársnak a régi Keve vármegyéről s a „kevei káptalanról" írt értekezését, — melyre nézve maga a fölolvasó, továbbá Nagy Imra és Véghely tettek észrevételeket; pl. hegy a Szeréinben feküdt kő-i káptalan össze nem zavarandó Keve vármegyével stb. Szerzőnek ajánltatni fog, hogy müvét a Hazai Okmánytár és kivált a nem sokára megjelenő Zichy-codex e tárgyú adataival teljesbítvén, — úgy adja be a Századok számára. Rómer Flóris mutatta be Varsányi János tagtárs úr rajzait, az általa az ó év végnapjaiban Váez-Szent-Lászlón, közel a Csörszárkához, ásatások közben talált barbárkori fejedelmi fejdísz- és a mellé leszúrt négy törféle fegyvérről. —- Mind Ipolyi , mind Rómer igen becses leletnek tartják. Végre T h a 1 y Kálmán tőn szót a régi verses krónikák, u. n. „históriás énekek" történelmi fontosságáról, különösen Tinódyra hivatkozván. Egyszersmind fölajánlá, hogy ő, a gyűjteményében bírt azou még ismeretlen históriás énekeket, melyek az általa önálló kötetben kiadandó kuruezvilágiakat korban túlhaladják, nevezetesen 1552-től 1666-ig terjednek, — ha a választmány helyesli, történeti bevezetéssel