Századok – 1871

Garády: Thaly Kálmán: „Thököly Imre és főbb híveinek naplói és emlékezetes írásai” czímű kiadványának ismertetése - 418

TÁRO ZA. 433 ben jobbnn szeretnénk teljesen hallgatni ; minthogy azonban ezt tudós/tói tisztünkhöz képest nem tehetjük : szólunk róla rövideden, de csak mintegy az irányt jelezve, a részleteket lehetőleg elhallgatva, — hadd maradjanak ezek a színfalak mögött. Az új alapszabályok által egybeerőszakolt történel mi, törvénye's államtudományi s bölcsészeti osztályoknak, vagyis most már u. n. Il ik osztály csoportnak, ez idén — különösen a leginkább müveit történelmi szakból — számos, egyes tagok által ajánlott úgy rendes mint levelező tag jelöltjei voltak, kiknek nevét a liirlapok nemcsak hogy előre kikiirtölték, — de elég indiseretióval előlegesen, pro et contra vitatkoztak is róluk, holott még az osztály fóruma elé sem kerültek volt akkor. így vitázott pl. publice Szász K á r o 1 y úr, ki nem átallá, és pedig merőben alaptalan mendemondák után, úgy magát a köztiszteletü Horváth Mihályt, mint a történelmi társulatot is megtámadni és gyanúsítani. A következmény legfényesebben megczáfolta őt. Elérkezvén a nagygyűlés ideje : midőn a Il-ik osztály értekezletében a választásokhoz látott volna, — az elnöknek egy kissé homályosan kifejezett s félreértett figyelmeztetésére, a történészek közül heten (kik rendes tagságra valának ajánlva) túlszerénységből odahagyták a termet. Mely körülményt az ekként többségre jutott állam- és törvénytudósok s bölcsészek arra használták fel, hogy megfordíták a szavazás rendét : először is a levelező tagokra Szavaztak, s az ilyenekül ajánlva volt történészeket : egy b. Nyár y Albertet, gr. Lázár Miklóst, Vég hely Dezsőt, — továbbá, Gyárfást, Lukácsyt sorra mind leszavazták, a magokéit ellenben megválaszták. Hiába hozta aztán szóba az elnök az észrevett félreértést, minek folytán hét akadémiai tag szavazatjogával nem élhetett, — hiába folyt e miatt az összes ülésen is hosszas és keserű vita, — a tény maradt tény : a történészeket megbuktatták. Kárpótlásul aztán nagylelkűen megválaszták Szabó Károlyt, Ró mert és Salamont rendes tagokúi, a minek őszintén örülünk ugyan, de a fönt nevezett levelező-tag jelöltek bukását szint oly őszintén fájlaljuk. Intő példa jövőre a történészeknek, hogy ne legyenek túlszerények, s hogy tudják most már, miszerint ellenséges elemekkel vannak egy osztályba összetukmálva, — tehát vigyázzanak. Az akadémiai történelmi bizottság junius 3-án tartott ülést, melynek tárgyai közül kiemeljük a Nagy István-féle kéziratgyűjtemény, vagy legalább ennek becsesb darabjai megvételére nézve tett Századok. ^ 1