Századok – 1871

Thaly Kálmán: Ismeretlen historiás-énekek a XVI. és XVII-ik századból - 399

416 ISMERETLEN HISTÓRIÁS ÉNEKEK. metuens, — de mégis egy országnak megmaradásáért annyit meg nem igírtem, menyit ö Lengyelországban maga ö személlyé megszabadulásáért csak megígírt ; megadtam én nagyobb részét, — ő ma is, örökké is adja. Megnyeri magát? nevesse, ki nem sirhat. Töröknek, tatárnak szokása : Bécsben is Állát kiált, — de hogy Kr'ymben magyar Alleluját énekel, szokatlan dolog ; talám annak is én vagyok az oka, nem az, ki fugiendo vicit. Szaladva vesztette népét, nem irigylem bokros szerencséjit (ha azok) fejedelem uramnak. Reám nem bízta volna, ha maga is elégtelenségét nem ismérte volna. Helytartója lészek holtig, — ha nem bánja. Sem magát ö Felségét, sem tanácsit ok nélkül, mint ö Viskón és Lengyelországban is én nem fenyegettem, sem kupák között Rómát nem rablottam, bálvánt ígírtem. Veszi, úgy látom, esziben : kivel játszik ; sött ex vicio alterius sapiens emendo meum. Sapiens dominabitur astris Rakoezy, — ha mindenit elveszik az földen. Pénzt kért ki, az rabok váltságával maga szükségét tette ennek, baráti profundant lacrymas, quia finis eorum interitus. Dicsírem, hogy az mivel kételen, örömest cselekeszi. Úgy vallom én is : minden útat elkövetett reá szakadóúl fiiggő utolsó romlásának eltávoztatására, nem adott (ártott ?) magának, — de velünk úgy bánék, mint mostohával mostoha-anya, ki szabadúlhatatlan vízben halástúl mostohája ott öli belé, jó emlékezetit sem hagyja (így.) Scio sapiunt froges. Elmulattad azt. Vocavimus te, et aufugisti, et nos in interitu tuo ridebimus. Úgy esmérte velem együtt ez világ s úgy is tapasztalta az elmúlt időkben, valamint ö maga is írja ; de más értelemmel érti is, érzi is terhei alatt keservessen nyögő, megromlott nemzetünk felettíbb való magyarságát, kitül azután mentse az Atya, Fiú, Szent-Lílek Ur-Isten mindnyájunkot, Ámen. Qui seribit quod vult, quod non vult saepius audit Contra verbosos nolo contendere verbis.