Századok – 1871

Thaly Kálmán: Ismeretlen historiás-énekek a XVI. és XVII-ik századból - 399

400 ISMERETLEN HISTÓRIÁS ÉNEKEK. getve, kedves Munkács várának is leendő elvesztésével ijesztgeti. Ezen túlzott fenyegetések ugyan nem teljesültek, — de nem csupán ezek képezik történeti hátterét a csipős gúnyversezetnek, — hanem Rákóczi és tudós neje, a hírneves Lorántfti Zsuzsánnának jellemzése, mely, bár a gúny tükörén át torzítva és ferdítva mutat : mint korfestő mit, minden túlzásai mellett is, épen nem érdek nélküli. A higgadtan itélő történész tudni fogja, a felmutatott torzvonásokból a valót kiolvasni, kivált más egykorú adatokkal egybevetve. Általában elmondhatni, hogy ámbár e pasquillus, czéljához képest, a kétségtelenül sok kitűnő tulajdonnal biró I. Rákóczi György fejedelmet, — rajta épen semmi jót nem hagyva, s csak árnyoldalait és pedig ugyancsak túlzottan ismertetve, — igazságtalanúl jellemzi ugyan, de a mennyiben példáúl a fejedelem ismeretes kincsszomját ostorozza, annyiban van gúnyjának alapja; elmondhatni továbbá, hogy a pasquill, bár egyes részeiben túlságig elnyújtott és gyakran tér vissza ugyanazon tárgyra : csúfondárossága sok részben sikerült, s már maga azon módozat, hogy szerző a fejedelmet, hires udvari papja : G e 1 e j i Katona István előtt mint töredelmes bűnbánót,vagy inkább bünvallót mutatja be, — nem ügyetlen fölfogásra mutat. Ám, szerző gúnyos és kárörvendő jövendöléseit fényesen megczáfolá a történelem. Nemcsak hogy Munkács, Kassa elvesztésére nem került a sor : sőt a fejedelem diadalmas hadai és éles eszű politikája a császárt békülni kényszeriték ; Rákóczi György magát a hires linczi békekötés által hazája egyik legünnepeltebb szabadsághősévé avatta, s mint Európa-szerte elismert fejedelem, ott szerepel a westpháli békébe foglalt uralkodók között. Jobb czáfolat e gúnyversezet túlzásaira nem kell. Nevezetes, hegy e pasquillt, minden hihetőség szerint, épen azon példányból, a melyről én közlöm, maga Rákóczi György fejedelem is olvasta ; s a higgadt, józan ember nem lobbant haragra a csúfságos vádakon, nem tépte szét a csipős verset, sőt inkább szépen letisztáztatva eltétette azt örök emlékül családi levéltárába, hadd lássák utódai is! Az ő tetteiről a történelem beszél, ő nem retteg a gúnytól, mint a római triumpliator a fülébe sutttogott becsmérlő igéktől. Ekkép a pasquill maga a Rákóczi-ház levéltárában maradt