Századok – 1871

Palotás Miklós: (Eőr-Darmai) Boldogünnepek kivánása régi magyaroknál 357

364 TÁRCZA. században gyakran előfordul, hihetően „Ehellős" kiejtéssel, mely ha nem ősmagyar név, valószínűleg a görög Achilles változata. így élt például a dunántúli Sándor család eredeti okmányai szerint a XII-ik század végén, s a XIII-ik elején A j k a y E h e 11 e u s. (1. a Hazai Okmánytárt). Thoroezkay is „E hell ős" tehát, s nem Thoroczkay „Illyés." Még egy észrevételt. Szerző az 170 7-iki Pekry-féle kocsárdi ütközetről szólván, annak történetét csakis az ellenpárti, s nagy mérvben elfogúlt Cserey krónikája után adja, — kinek ugyan állításaiban kétkedik, például abban, hogy Tige németjeiből csak 100 esett el, s 80 sebesült, de czáfoló adatra nem bír mutatni. Nem ismerte tehát sem Yizaknai Briccius krónikáját, sem Károlyi Sándor egykorú naplójegyzeteit, ki világosan irja : „Báron Tyst Pekry Lőrincz Koesárdnál, Maros mellett felverte : Veszett német ci r citer ezerötszáz, mienk 440, Deák vice-kapitánynyal." Sőt Orbán Balázs még Szalay Lászlót is feledé megtekinteni , kinek Magyarország Történetében (VI. 400) ez adatok már használva vannak. Több eriticát, s kiterjedtebb látkörü széttekintést óhajtunk tehát szerzőnek a történeti kútfők terén. — Korántsem akarunk azonban e futólagos megjegyzéseinkkel valamit szerző bokros érdemeiből levonni, sőt müvét, mint igen sok újat, szépet és tanulságosat tartalmazót, újra és újra melegen ajánljuk a hontörténet, népisme és tájleirás, régészet- és természettudományok minden kedvelőjének. Különösen becses, történelmi kidolgozás szempontjából is gyöngye e kötetnek : Toroczkó és vidékének, e íajátszerü jellegű hegyi tájnak, s váromladékai, sziklái és barlangjainak ismertetése, melyet szerző, hogy külön füzetben is lenyomatott, igen helyesen cselekedte, mert e rész magában is önálló. Az igen csinos kiadású munka, a hozzá mellékelt és szövegébe nyomott gyönyörű fametszetek által valódi díszmüvé válik. — A Székelyföld VL-ik kötete. Orbán Balázs föntebbi müvét befejezvén, egyszersmind előfizetést nyit a Székelyföld Leírásának hatodik kötetére, mely a Székelyfölddel szomszédos vagy attól elszakított, de ma is nagyrészt a székelyek által lakott vidékeket ismerteti, úgymint Felső-Fejér vármegyének Háromszékkel határos vagy épen közben fekvő darabjait s a havasi jellegű gyönyörű tájakban, valamint történelmi nagy eseményekben bővelkedő Barczaságot (Brassó vidékét). Az előbbi kötetek, de különösen a most ismertetett V-dik kötet a legjobb biztosíték s egyszersmind ajánlat e következő részre, mely az