Századok – 1871

Frankl Vilmos: Lányi Károly Knauz Nándor által átdolgozott „Magyar egyháztörténelmé”-nek ismertetése 338

KÖNYVISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. 341 az egyházi és politikai történelem munkásainak rendelkezésére, a régibb munkáknak pedig számos hiányait és tévedéseit szembetűnően föltárta. Továbbá Lányi a munka egyes részeinek kidolgozásában nem tudta megtartani a kellő arányt. így a Szent-Istvánt megelőző kor állapotainak és eseményeinek ismertetésében túllépett a föladat természetes határain, szükségtelen kitéréseket tett, az újabb kort pedig föltűnően elhanyagolta; emellett egész fejezeteket kidolgozni elmulasztott, sa kidolgozottak közül is egynémelyiknek kézirata elveszett. Végre Lányi nem tudott jól magyarul, nyelvünk sajátságait épen nem, vagy roszúl ismerte ; ennek folytán irálya nehézkes és darabos, — sőt sok helyütt az általa rögtönözve készített szabálytalan új kifejezések és czélozott czifraság miatt majdnem érthetlen. Knauz kitelhetőleg igyekezett areábizott föladatot megoldani és a munkát használhatóvá tenni. Irályát megtisztította és élvezhetővé tette ; a mi annál nehezebb volt, mert elvből iparkodott Lányi eszméit nemcsak híven, hanem a mennyire lehet, az általa használt szavakkal visszaadni. Hol a szöveg előadása a történettudomány mai eredményeivel összeütköző : helyreigazító, fölvilágosító jegyzeteket írt. A hiányzó fejezeteket nagyrészben maga pótolta, a szerző által mellőzött fontosabb kérdéseket beható tárgyalás alá vette. A nevezetesebb események és történeti személyekre vonatkozó régibb és újabb líteraturát összeállította, még a folyóiratokban megjelent értekezéseket sem felejtve ki. Sőt azon fáradságtól sem riadt vissza, hogy szerző idézeteit ellenőrizze s azoknak pontosságáról, a megfelelő helyeket fölütve, meggyőződjék. Ily módon a munka tudományos értékét és gyakorlati használhatóságát jelentékenyen emelte. Áll ez főleg az első kötetről, msly az egyház történetét a mohácsi vészig tárgyalja. Ebben magától Lányitól több fejezet találtatik, mely új adatokat fölhasználva és az ismerteket ügyesen összeállítva az egyházi élet némely irányaira meglepő világosságot derít. Ilyenek értekezései : a magyarországi egyház vagyoni viszonyainak történeti kifejlődéséről (375—405 11.); az egyház belszervezetéről, sajátságos intézményeiről (426—455 11.) ; a lelkészet elrendezéséről, az isteni tisztelet, és szertartások természetéről (455—