Századok – 1871

Frankl Vilmos: Az eperjesi béke 1633-ban - 188

198 AZ EPERJESI BÉKE 1633-ban. kivánatai teljesíttetnek, megbékül, mert személyére nézve nem harczias természetű és alattvalóitól fél. Nem hallgatta el csudálkozását a fölött, hogy találkoztak, kik Munkács visszaszerzéseért háborút javasolnak. Fölhozta, hogy 1621-ben a viszonyok kevésbbé válságosak voltak, mégis átadták Bethlennek Munkácsot, söt efölött 13 megyét, anélkül, hogy a béke megtartására nézve kellő biztosítékot nyújtott volna. Most is úgy kell tenni. Ha csak egy évig tart is a Ibékesség, ez már megérdemelte az áldozatot. Tehát átadni kell Munkácsot, Mádot és amnistiât engedményezni; de olymódon, hogy Rákóczy magát lekötelezettnek tekintse. >) A király nem tudta magát elhatározni, melyik javaslatot fogadja el. Szokatlanúl hosszú időn át késett a biztosai részére küldendő utasítással, melyet azok türelmetlenül vártak. Végre kényszerítve látták magukat sürgető leveleket intézni a királyhoz, s értesíték a fejedelem azon nyilatkozatáról, hogy „kész inkább mindenét elveszteni, mint Munkácsról lemondani; lia azonban ezt birtokában hagyják, ő is tekintettel lesz a királyi kivánatokra. "2) A király ekkor april első napjára magához hivatá bizalmas tanácsosait, hogy velők teendőik iránt értekezzék.3

) Pázmány ez alkalommal nézeteit egyikében azon terjedelmes emlékiratainak fejtette ki, melyek a helyzet világos fölfogása, az összes érdekek és tekintetek számbavétele, éles logika és határozott formulázás által hirdetik szerzőjük magas államférfiúi képességeit. Bizonyos — úgymond — hogy Rákóczy olyanokat tett, melyek jogos visszatorlás! érdemelnének a király részéről, s *) Pázmánynak mart. 12-én Pozsonyból kelt újabb fölterjesztése. (Ered. Prim. vil. levt.) 2) Az eperjesi biztosok martins 15. és 19-iki fölterjesztései. (Egyh. más. Ugyanott.) 3) 1633. martius 24-én kelt k. leirat, mely Pázmányt Bécsbe hívja. (Ered. Prim. vil. levt.) A florenczi követ april 2-án jelenti Bécsből a magyar tanácsosok megérkeztét.