Századok – 1871
Frankl Vilmos: Az eperjesi béke 1633-ban - 188
194 AZ EPERJESI BÉKE 1633-ban. a békességet és ennek kedvéért kész levén föláldozni Munkácsot is : az utasításban nem szívesen látta azon pontot, mely Rákóczynak törvényszék elé idéztetéséről szólott s azt mellőztetni kérte. „Alázattal javaslom Felségednek, — írja — méltóztassék biztosainak meghagyni, hogy ez ügyben ovatosan és megfontolással járjanak el. A megidézés, ha nem tudunk annak erős sereggel nyomatékot kölcsönözni, nagy bajokat fog szülni. A fejedelem, mielőtt fejét és vagyonát koczkára tenné, kétségbeesett lépésre fogja magát határozni. Én nem hiszem, hogy hajlandó lenne Munkács birtokáról lemondani. 0 azt állítja, hogy ha Munkács kezei között marad, abból a k. fiscusra semmi hátrány nem származik, miután azt oly módon bírná, miként a fejedelemasszony bírta. Igaz, a maga ügyében senki sem bíráskodhatik ; de a fejedelmek általán nem szívesen vetik magukat alá mások bíráskodásának. Az én nézetem szerint Magyarországbékéjét, bármily áldozatok árán, föntartani kell, főleg míg a német háború folyik. A magyar protestánsok — a kültartományokból száműzött és itt megtelepedett hitsorsosaik által — annyira fölingerelvék, hogy ezen részről nagy veszélyektől kell tartanunk. Hűségem és őszinteségem késztet ezeknek előterjesztésére ; esedezem Felségedhez, ne hallgassa meg azokat, kik nem rettegnek Magyarországban háborút előidézni, hogy Felségednek még nagyobb bonyodalmakat okozzanak."1 ) A végsorok gyanúsító czélzása Eszterházyra vonatkozik. Ez ugyanis ismételve kiemelte, hogy Munkácsot és Mádot nem szabad Rákóczy birtokában hagyni és javasolta, hogy lia a fejedelem nem enged, megszakítani kell a tárgyalásokat. Mindazáltal ő sem helyeslé, hogy a megidéztetésről — mely a hadüzenettel egyértelmű lenne — az utasításban említés történik; ha ugyanis ez köztudomásra jut, a tárgyalások megindítását lehetetlenné fogja tenni2.) 1) Pázmánynak 1633. január 30-án Sopronyból kelt fölterjesztése. Eredeti. Bécsi udvari könyvtár Autograph-gyíijteményében. 2) Eszterházynak január 31-én és febr. 2-án a királyhoz intézett emlékiratai. (Egyk. más. Prim. vil. levt.)
