Századok – 1871

Frankl Vilmos: Az eperjesi béke 1633-ban - 188

Az eperjesi béke 1633-ban. L 1632-ben az a u s z t r i a i uralkodó házat végveszély fenyegette. Ekkor ugyanis Gusztáv Adolf a svédek nagy királya segítségére sietett Németország megalázott protestáns fejedelmeinek. A Lipcsénél (sept. 7-én) kivívott fényes diadal által megfosztotta II. Ferdinándot a tizenkétéves harcz minden gyümölcseitől, s ellenállást alig találva, nyomult a német birodalom szivéig. Ekkor összeköttetésbe helyezte magát R á k ó c z y György erdélyi fejedelemmel, fölhívta, hogy vele szövetkezzék, Magyarországba nyomuljon ; kilátásba helyezvén, hogy segélyével Magyarország urává válhatik. Rákóczy nehezen tudta magát elhatározni, mikép fogadja e csábító fölhívást, mily állást foglaljon el a hadakozó felek között. Alig két éves fejedelmi trónja még nem állott elég szilárd alapon, nyilt és titkos ellenségek környezték ; az önfentartás érdeke tehát visszatartá a merész politikától, ovatosságot parancsolt. Másrészről lelke mindenekfölött fogékony volt nagyravágyó tervek fölkarolására, és protestáns érzületei is készteték a svéd birály által képviselt ügy pártolására, ilyetén ellentétes indokok kefolyása magyarázza meg ingadozó magatartását. Föntartani kívánván a cselekvés szabadságát, mindkét féllel barátságos viszonyban óhajtott maradni. Míg tehát Bécsbe megnyugtató biztosításokat küldött : ') 1632. tavaszán Oxenstiema svéd cancellárt értesíté, hogy *) 1632. april 23-án a nádorhoz intézett levele. (Horváth M. Magy. Tört. III. 633. 1.)