Századok – 1871

Szabó Károly: „Az János király fiáról való szép cronica” szerzőjéről 180

9 SZABÓ KÁROLYTÓL. - 183 3. A közlött énekben a versfejeket végig olvasván, úgy találtam, bogy a két első rész 38 versének kezdő betűi ezt az értelmes magyar mondatot adják: „Söböstien de Assaba látá herczeget bánkodvm (= a)." A harmadik és utolsó rész versfejei nem adnak értelmet, mert ezt a részt a leiró Decsy István csak kivonatosan adja ; de már a 2-dik ének legutolsó 38-dik versszaka is, hol a kezdő betűnek a-nak kellene lenni, s most m áll, el van változtatva, el van rontva annyira, hogy az nem csak zavart, mint Thaly maga is megjegyzi, hanem tökéletesen érthetetlen.— Mármost, tapasztalásból tudván azt, hogy régi költőink nem csak neveiket szokták a versfejekben följegyezni, hanem gyakran munkájok tartalmát is több vagy kevesebb rímes verssorokba foglalták ; megkísértettem a versfejekböl kijött szavakat rímes versekre osztani, minek eredmánye ez lett: „Söböstyén de Assaba Látá herczeget bánkódva." E két sor verset megtekintve, rögtön észre veszszük, hogy az első sor 7, a második 8 szótagból áll, mely föltűnő szabálytalanságot nem tulajdoníthattam a szerzőnek, hanem azt tettem föl, hogy az első sorban egy szótag hiányzik, és így, hogy a helyes értelmet kikapjuk s az eredeti 8 szótagos verset visszaállítsuk, az első vers egy szótaggal pótolandó. 4. Megvizsgálván ennek következtében az ének első részét, a melybe kell az említett pótlásnak esni, úgy találtam, hogy a 11-dik és 12-dik versszak között az események előadásában könnyen észrevehető hézag van. A 10-dik versszak után ugyanis, melyben az áll, hogy Szolimán szultán Ó-Budában megszállván, izent Izabella királynénak, hogy kis fiát kitldj# el hozzá, mert látni kivánja, — a 11-dik vers helyesen így következik: „Ezt hogy hallá tisztös asszony : könnyet hullat vala, Ölelgeti nagy sírtában, igön apolgatja, Véli vala, sze'p kis fiát többe' nem látnája." De már az erre következő 12-dik versszak tartalma az események elbeszélésében oly ugrást tüntet föl, a milyet XVI-dik századi történelmi énekeink szerzőinél, kiknél nem a költői szer-14*