Századok – 1871

Wenczel Gusztáv: Marino-Sanuto Magyarországról 1496-1501-ben - 165

WENZEL GUSZTÁVTÓL. 175 tartományait ismét visszafoglalni , sőt egyesülve a nyugat seregeivel a törököket Európából kiűzni képesek lesznek. Midőn pedig a következés azt mutatja, bogy ebben óriási módon csalatkoztak ; mert a nyugati keresztyének által felfújt hatalmas füstnek semmi, még szalmatüze sem volt, s a veszély perczén Magyarország egészen magára maradt hagyva ; a történetírásnak tiszte kimutatni, hogy ezen csalódásnak hibája kevesbbé az akkori magyar államférfiakat, mint inkább azokat sújtja, kik túlságos ígéretek és alaptalan biztatásaikkal annak főokozói voltak. Külföldi írók, kik a keresztyéneknek a törökök ellen ezen időben való veszedelmével és készületeivel foglalkodtak, épen ezen reánk nézve legfontosabb kérdésnek fejtegetésébe nem igen szoktak bocsátkozni ; s p. o. nemcsak Münch Ernő (Die HeerzUge des christlichen Europas wider die Osmanen," 4 kötet. Basel 1822. sk.), hanem Ranke („Die Osmanen und die spanische Monarchie im XVI. u. XVII. Jahrhundert" 3. kiad. Berlin 1857) és-a keleti kérdés újabb írói is azt általában csaknem egészen tekinteten kívül hagyják. De annál érdekesebbek Sanutonak ide vonatkozó részletes, egykorú, és teljes hitelt érdemlő tudósításai. II. Mohamed szultánnak halála után (1481) úgy látszott, hogy a török kérdésben új fordulat fog beállni. Mert mindkét lia, Bajazed és Dsem az uralkodás után vágyódván, a török birodalom két pártra szakadt. Ez a keresztyén államoknak alkalmat nyújthatott volna, a törökök belső meghasonlását saját érdekeikre felhasználni. De ök teljes indolentiával veszteg nézői maradtak, a két testvér küzdésének és a jeniseri ütközetnek (1481. jun. 20.), melyben Dsem legyőzetett; sőt midőn ennek serege Angora mellett még egyszer szétveretett (1482. jun. 8.), s ő maga ennek folytán a Rhodusi szigetre a sz. János-lovagokhoz menekült, és onnan később Francziaországba vitetett: a keresztyén fejedelmek oly indolensek voltak, hogy ezen kedvező körülményt a törökök ellen ismét nemcsak elszalasztották, de sőt Bajazed követeit, kik Dsemet reclamálták, barátságosan fogadták, ennek kísérletét Mátyás magyar királynál menhelyt keresni, meghiúsították, s öt végre fogságba tették, melyben még 12 évig előbb Francziaországban, azután Rómában, s utói-