Századok – 1871

Wenczel Gusztáv: Marino-Sanuto Magyarországról 1496-1501-ben - 165

166 MARINO SANUTO MAGYARORSZ. 1496 — 1501-BEN. stb. ; mind oly tények, melyek hazai történelmünkben részletes és tüzetes önálló vizsgálódást már régen megérdemeltek volna. Ezzel nem szemrehányáskép akarok fellépni történetkutatásunk és történetírásunk eddigi notabilitásai ellen : hanem egyszerűen csak azt constatirozni, hogy mi fontos kérdések várják még megfejtésöket a jövendő nemzedéktől. Az, mi eddig történt, hazánk előbbi közszellemének megfelelt ; s annál többet történetíróink azon egyszerit oknál fogva sem nyújthattak, mert egyrészről a meglévő kútfői apparatus azt lehetségessé nem igen tette, de másrészről, mert annak szükségessége sem éreztetett, sőt többet nyújtani talán tanácsos sem volt, de talán meg sem is engedtetett volna. Jelenleg máskép állnak a viszonyok, s az időközben beállt nevezetes fordulatnál fogva, az, mi még harmincz vagy negyven évvel ez előtt mint irodalmilag szükségtelen és politikailag aggályos perhorrescáltatott, társadalmi életünk és közéletünk mostani viszonyai közt gyakran szükségesnek és kívánatosnak is ismertetik bc. Történelmünknek jövőben anyagilag alaposabbnak és gazdagabbnak, alakilag pedig többoldalúlag kifejtettnek kell lenni. Mindamellett csalódnánk, lia azt hinnők, hogy egykori cliplomatiánk története a mai felfogás szerinti nemzetközi viszonyok álláspontjának megfelelne. Az, hogy ilynemű történelmi fejtegetések históriai irodalmunkban igen fontosak, kétséget nem szenved. De a mennyiben a mai nemzetközi állampraxis a westfaliai békekötésnél (1648.) nem régibb; s másrészről azon századokban, melyekben Magyarország önálló nemzetközi szerepet vitt, egészen más irányeszmék bírtak az államok egymásközti viszonyaiban döntő befolyással, mint ma : magában világos, hogy az említettem fejtegetésekben is más, a maiaktól különböző alaptényekböl kell kiindulnunk, és más czélpontok után minden combinatióinkat irányoznunk. A XI. századtól kezdve ugyanis a XIII-nak végéig a római szék világi tekintélye, s a két kardnak azon alapuló theoriája elvégre az egyházi és a világi hatalom, vagyis a pápák és a császárok közti azon küzdéshez vezetett, mely az avignoni egyházi szakadásnak folytán a XIV. században a császári tekintélynek oly nagyra emelkedé-