Századok – 1871

Thaly Kálmán: Hernád-németii pecsét 153

166 TÁRCZA. pán, Késmárky József orsz. képviselő", Bocsor István pápai ref. főtanodai történet - tanár, Eötvös Károly és Csapó Kálmán t. főjegyző, ki Székes-Fejérvárról irt volt monographiát. Majdnem mindnyájan egyszersmind társulatunknak is tagjai, és kivétel nélkül oly férfiak, kik a történelem ügye iránt teljes méltánylattal viseltetnek s melegen érdeklődnek. Az ügy tehát eddig jó kezekbe volna letéve. Ohajtanók azonban, ha ez emelkedett szellemű férfiak közt, s általok a megye gyűlésén — mely majd ez ügyben határozni hivatva lesz, — győzne a kisszerű és ide nem tartozó személyi, vagy jobban mondva pártsurlódások fölött tisztán a tudományos ügy érdeke, mely semmi más tekinteteknek alá nem rendelendő. És azért bátorkodunk őket, múltkori indítványunkra emlékeztetni : ne hirdettessék Veszprémben pályázat, hanem bizassék ineg a megye által az, a ki már régóta nagy szorgalommal jegyez és gyűjt e czélra, — Vég hely Dezső. Avatottabb monographust úgysem fognak találni. Miután pedig megfelelő tiszteletdíjat a gyűjtés aligha foghat eredményezhetni : kövesse Veszprém vármegye Zala példáját ! Hisz a Veszprém megyei nemességnek is van — úgy tudjuk — nemesi remanentialis pénztára, melyből e tiszteletdíj bőven kitelik. És lehet-e, kérdjük, e pénztár maradványát megfelelőbb s tiszteletteljesebb czélra fordítani, mintha belőle a megye története megírásának s kiadásának költségeit fedezik s vele azon nemesi családok történetee't, melyek ama pénztárt egykor összeadták ? De ha talán e pénzekről a megyei bizottmány máskép talált volna rendelkezni ? Gondolkodjunk csak, — volt-e tulajdonképen joga és illetékessége reá? A nemesi remanentialis pénztárakról : csak nemesi gyűlés rendelkezhetik ; híjjon össze ilyet a fő- vagy alispán : s megvagyunk győződve, hogy a vármegye történelmére kívántató összeg meg fog szavaztatni ! — „Magyar Történelmi Emlékek." Az akadémiai Monumenták első osztályának (Okmánytárak) XV-ik kötete megjelent. Ez, az Apaffi Mihály idejebeli Alvinczy Péter-féle okmánytár második részét (1686. aug. 27-kétől 1688-ig) tartalmazza. Az erdélyi múzeumban levő eredeti kézirat után közli Szilágyi Sándor, ki a szerző életrajzával, Alvinczy haláláig (1701.) terjedő „Függelék"-kel, s név<és tárgymutatóval is megtoldotta kiadványát. — Vegyes közlések. Szeged városa monographiájának — melyről legközelebb is szólottunk — szerzője , mint a jeligés levelke fölbontásából kitűnt : Varga Ferencz gyoroki plébános, ki most, a