Századok – 1871

Pauler Gyula: Kemény Zsigmond történeti tanulmányainak ismertetése 131

135 KÖNYVISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. tik még valamely életveszélyes betegségnél annak tudásával, mit csinált a beteg közvetlenül az előtt két-három nappal — találni fogjuk, hogy a mozgalom, mely Kossuthban csak vezetőre lelt, természetes fejlődése volt 300 év történetének, gyászos okoknak gyászos következménye. Ha Kossúth fel nem lép, a forradalom némi részletekben más lesz, de mégis bekövetkezett volna, és ha ő nincs, lett volna más vezér. Széchényi ellenben új irány­nak volt kezdője, sok a mit ő kezdett, nála nélkül talán évtize­dekkel később létesült volna. Kossúth alakját ott találjuk a XVI. XVII. század megyegyülésein a köznemességben, ott Zrinyi Péter oldalánál a conspiratióban, ott a kuruczok közt Wesselényi Pál, Tökölyi alatt, Rákóczi Ferencz mellett: mig Széchényihez 300 év történetében talán csak Zrínyi Miklós a költő hasonló, mint reformer, mint a közáradattól külön váló, és ezért jóformán egyedül is álló jelenség. Azt lehet mondani, hogy Széchényi önállóbb, mélyebb elme Kossúthnál, de nem azt, hogy ö megmen­tette volna a hazát, Kossúth Lajos pedig, a zempléni köznemes, megrontotta. Nagy kérdés egyáltaljában : a kurucz vagy a la­bancz politika használt-e többet a hazának ? E kérdést csak ak­kor fogjuk megoldhatni kellőleg, ha az osztrák korszak történe­tét ismerni fogjuk, melynek most még alig vannak megvetve legáltalánosabb alapjai. A legfontosabb tényezőkről csak felette hiányos tudomásunk van. A török viszonyokat csak legújabban kezdik kutatni. A hazai protestantismusnak története még nincs megírva úgy, mint a tudomány kivánuá, az pedig egyik legfon­tosabb tényező alkotmányos küzdelmeinkben. Végre nem ismer­jük még az uralom politikának, hogy úgy szóljak beléletét, nem méltattuk kellő figyelemre az örökös tartományok alakulását. Inkább gyanítások, mint alapos következtetések tebát, miket le­vonhatunk, s e gyanítások, elfogulatlanúl tekintve a dolgot, in­kább látszanak szólni, ha nem is a kurucz politika, de a kurucz szellem mellett. Minden békekötés, minden compromissum a a nemzet és kormány közt,a szathmári béke, 1681., 1700., 1867.,— hosszas küzdelmeknek gyümölcse volt, mely küzdelmekben igaz, hogy részben a kurucz szellem és politika vitte a nemzetet, de a becsületes békét is azon SZÍVÓS erély és dacz vívta ki, mely bé­késebb időkben kisebb izgágában nyilatkozik, és hogy triviális kifejezéssel éljek, bőrében meg férni nem tud.

Next

/
Oldalképek
Tartalom