Századok – 1871

Pauler Gyula: Kemény Zsigmond történeti tanulmányainak ismertetése 131

Könyvismertetések és bírálatok II. Kemény Zsigmond tanulmányai. ^Kríadja Gyulai Pál. Két kötet. Pest, 187o/Ráth Mór. Midőn e helyütt Kemény Zsigmond tanulmányairól emlé­kezem, szinte felesleges mondanom, hogy azt csak történettudo­mányi szempontból teszem, s azért széptani és dramaturgiai czikkeit : a Szász Károly és Vörösmarty felett mondott emlékbe­szédeket, bármily jelesek legyenek is azok, teljesen mellőzöm, és esak azokról akarok pár észrevételt tenni, melyek vagy ma guk történeti müvek, mint : „A két Wesselényi," „Széchényi István," „Erdély közélete 1791 —1848," vagy történeti müvek­kel foglalkoznak, mint a Szalay és Macaulay ínüveiröl írt dol­gozatok. Keménynek e müvei, mint czímíik is mondja, az úgyneve­zett tanulmányok, essay-ek közé tartoznak. E műfaj — ha sza bad ez elnevezéssel élni — felette szükséges az irodalom és tudomány minden ágában, különösen a történelemben. Nálunk eddig jóformán parlagon hevert, és annak tulajdoníthatjuk rész­ben, hogy történetünk ismerete oly kevéssé van elterjedve kö­zönségünkben. 15. Eötvös József a történeti regényben vélte feltalálni az eszközt, inelylyel a történelmet népszerűsíteni le­hetne : de felfogását igen sokan, igen sok okból megtámadták, meg is döntötték. Az angolok és francziák szerencsésebb mód­szert találtak az essay-ben, mi nem más, mint népszerű történet­írás. Nem oly értelemben veszem én itt a népszerű írást, mintha annak ellenkezője, a tudományos történelem, nélkülözhetné a forma tökélyeit; szükséges az minden történetíráshoz, ha nem akar

Next

/
Oldalképek
Tartalom