Századok – 1871

Thaly Kálmán: Ismeretlen historiás-énekek a XVI. és XVII-ik századból - 94

122 ISMERETLEN HISTÓRIÁS ÉNEKEK 121. Vitéz röndön való beslia vagyok Az csatázó katona is én vagyok, Homonnai István szolgája vagyok, Szolgái közt én is főember vagyok. 122. Nyert prédának igön örülnek vala, Filek fele az urral tartnak vala, Szölögyepiin ha elmölietnek vala : Homonnait rabságra viszik vala. 123. De Istennek tetszék itt meg jóvolta : Törököknek gyepíín utat nem nyita, Gyepű mellett Homonnait hordozza — Azonközben az török nagy zajt halla.... 124. Megállapék az nyolcz török suttogva, Homonnait kérdözik nagy suttogva : Illyen nagy kiáltás mi dolog volna ? így felele törököknek ez szóra : 125. Lám, halljátok vitézök: magyarokat Hogy crössen hullatják kavurokat Az török vitézök mind az urakat Most vágták le mind egy lábig azokat ! 12G. De mint róka okos, ravasz magában, — így olvassuk Aesopus Írásában — Lopott kakas mikor volna szájában, Nem hagyhatja vala kakast futtában : 127. így az pogánt noha igön biztatja Homonnai noha ily szóval tartja, Magát mégis az török nem biztatja — Egyik török az urnák ígyen szólla : 128. Bre ! mit mondasz? ha az török táborra Újobb kavor érközött az dandárra, Ezt is mondja, hogy Rákóczi több haddal Homonnai István is jütt több haddal. 129. Mind ezökre Homonnai azt mondá : Már levágták Homonnait, azt mondá, Rákóczi is oda vagyon, azt mondá, Most vágják le az többit is, azt mondá.