Századok – 1871

Wenczel Gusztáv: Marino-Sanuto Magyarországról 1496-1501-ben - 1

8 M NO SANUTO MAGYARORSZ. 1496 — 1501 BEN. az egész ügynek oly szín adatott, mintha a köztársaság Ulászlót egyedül a török háborúra akarná buzdítani. A dolog természetében feküdt, hogy a velenczei köztársaság De la Zuecha Ferenez által mindenek előtt a budai udvar hangulatát és szándokait akarta határozattabban megtudni. S csakugyan azon levelekben, melyek ettől 1499. december 19-kén s 1500. február 17-kén és martius 4-kén érkeztek, a király házasági conjuncturáiról egyéb nem is találtatik, mint hogy Miksa császár leányát Margitot, János spanyol infans özvegyét, ajánlotta nöíil Ulászlónak, ki azonban erre nem állott rá. De Romából Capelo Pál az ottani' velenczei követ is mártiusban jelentette, hogy a pápa egyik audientia alkalmával a magyar követekkel e tárgyról értekezett („poi il papa parlo ali oratori di Hungaria, vol al dirli in materia dil matrimouio"). Ulászló t. i.a pápa által azon házassági igéret alól kérte magát felmentetni, melyet Beatrixnak tett, ennek fejében 25,000 aranyt ajánlván fel. A mennyiben pedig a velenczei köztársaság ebbeo öt segítette („et la Signoria nostra coadjuva ditta dispensation^ per far piacere a esso re"), kétségtelen, hogy a magyar királylyal már barátságos viszonyban volt. Az eredmény az lett, hogy a pápa, noha a spanyol és a nápolyi királyok, a milanói berezeg, sőt maga Miksa császár is, Beatrix ügyét támogatták; Ulászlónak a velenczei köztársaság és a franczia király által ajánlott kérését teljesüette, s 1500. april 3-kán a felmentést itéletileg kimondta („Tandem in Consistorio post multa adi 3. april a hore 22. el Papa dite la sententia, e disciolse il matrimonio. Et e questo in ditta sententia, che il re Vladislao moderno non contraxe in la raina Beatrice de Aragónia , relicta de Serenissimo re Mathias"). Másrészről pedig Justiniani Sebestyén és Soranzo Victor, kik Velenczében még azon év január 14-kén Magyarországba rendes követeknek választattak, ámbár De la Zuecha Ferenez már február 5-kén Budáról azt írta, hogy a király érkezésöket nagyon várja („il re aspectava con desiderio la venita di do oratori") : mégis csak február 18-kán búcsúzván el a nagytanácstól, Segniába, és innen Modrusba indultak, hol Frangepán Bernáttal sokáig értekeztek, utasításukat, mely a nagy tanácsban még martius 10-kén volt heves