Századok – 1870

Szalay László: Klement János Mihály II. Rákóczi Ferenc követe Berlinben; Hágában; Londonban - 1

10 totta; s bogy azokat adandó alkalommal érvényesíteni szándé kozott. Olykor-olykor közeinek látszhatott az alkalom. I. Leopold császár az ellenreformatió egyik elvét, hogy a patronatusjog hatalmat ad a patronusnak, a védnöknek, saját hitvallásabeli lelkészt helyezni a község egyházába : valamint egyéb országaiban, hol s mikor lehetett, úgy ama herczegségck s általában egész Szilézia evangelicus egyházainál is alkalmazásba véteté ; mindazon szerződéseket, melyek a protestantismust az érintett herczegségekben oltalmuk alá fogták, az uralkodó Piasti-házak kihalásával — mint a melyekkel köttettek vala — elenyészetteknek tekintvén. Leopold halála után, 1705-ben, az utódának, Józsefnek, üdvözletére Bécsbe jött sziléz követség a tartomány evangelicus lakosain ejtett sérelmek orvoslását is sürgette, s vigasztaló szóval küldetett vissza Boroszlóba; de a szó késett tetté válni. 1706-ban a diadalmas svéd hadak Sziléziaii át vévén ùtjokat Szászországba August király megfenyítésére: a sziléz rendek XII. Károlyhoz fordultak oltalomért, hivatkozással az osnabrücki békekötésre, mely a svéd királynak jogot ád közbenjárni német hitsorsosai ügyében. Károly csakugyan közbevetette magát ércttök Józsefnél ; s midőn a bécsi udvar egyelőre figyelem nélkül hagyta a közbenjárást: a svéd fenyegetődzött, hogy tehát önmaga fogja a császár államaiból nemcsak a szilézekuek, lianem magának is meghozni az elégtételt. Az északi Nagy-Sándor — így czimezték öt jobbról-balról a pultavai napig -— szavát megálló fejedelem volt ; s Józsefnek oka lehetett tőle kivált Csehországot féltenie, melynek erősségei Prága, Glatz és Éger, gyarlónál-gyarlóbb karban voltanak, melyet a franczia háború s a magyar forradalom miatt, úgy szólván hadak nélkül kellett hagyni, s melynek népességénél is lázadási jelenségek mutatkoztak. Ez volt az egyik ok, mely Józsefet engedékenységre hajlította ; a másik Marlborough szorgalmazása, ki váltig fejtegette a bécsi ministerck előtt, hogy Károly magát a helyzet urának érezvén, már is veszedelmes hajlamot mutat Dániával egyesülten coalitiót képezni, mely mind a császárnak és a tengeri ha-