Századok – 1870

Supala Ferencz: Jelentése a szombathelyi (káptalani megyei és városi) levéltárakról 615

'616 A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT találkozik; iratainak számát azonban éppen ezen későbbi századokban tetemesen gyarapította azon körülmény, bogy hiteles helyektől környeztetése miatt elébb aránylag igen csekély, a törvény értelmében csak Vas vármegyére terjedő működési körét az összes dunántúli hiteles helyek elfoglalása vagy tagjaik megfogyásas müködésök megszűnése miatt ezeknek területére is kiterjesztette, soly nagyjelentőségűvé lett, hogy a rendek róla az 1647: 120-ik czikkében azt mondhatták, hogy nélküle a dunántúli részek meg nem lehetnek; és méltán, mert a távoleső győri káptalanon kívül ez volt a mohácsi vész előtt virágzó számos dunántúli hiteles hely közül az egyetlen, mely a reákövetkezett szerencsétlen korszak alatt is működését szakadatlanul stöbb mint száz éven át, a veszprémi káptalannak az 1635—85 általi helyreállításáig, egyedül maga folytatta s hatásköre ezen korban az esztergomi és az egri káptalanokéval hasonlítható össze. Ezekből világos, hogy a vasvár-szombathelyi káptalan levéltára nélkülözhetlen forrása a dunántúli megyék ezen korbeli állapotának tanúlmányozásához. Jegyzőkönyve 1549-től kezdve a legújabb időkig, mintegy 150 ívrétü kötetben szakadatlanul folyik s egy földszinti, elébb valószínűleg irodáúl szolgált helyiségben tartatik. Kivéve az első, a sekrestye feletti s az okleveleket magában foglaló helyiségben levő kötetet, mely tört ívrétü idoma által is a többitől külömbözik s a jegyzőkönyvek régi elveszett folyamának zárkötetéül tekinthető. A jegyzőkönyvek kiegészítéséül szolgál 15 ívrétü kötet tartalomjegyzék, sa 17. századbeli beiktatásoknak háromkötetnyi tartalomjegyzéke. Mind a két említett helyiségben számos csomagjai hevernek még a régi fogalmazványoknak, s kivülök egy „Liber minutarum per modum protocolli servandus" és három kötet „Index minutarum inexpeditarum", mely 17. századbeli levelekkel kezdődik. Az 1575 : 17. értelmében ide szállított szalavári és kapornaki conventek levéltáraiból maradt itt valószínűleg daczára az 1755. törvény (II., 8.) visszaszállítási rendeletének, egy kötet „Index protocolli antiqui c conventu de Zala", mely 1554-ik évvel kezdődik és a kapornaki convent jegyzőkönyvének egy kötete, A káptalani irattár második alkatrészét képezi a szoros értelemben vett oklevelek tára, mely ismét mint közönségesen