Századok – 1870

Thaly Kálmán: Jelentése a Rákóczi-Aspremont-Erdődy levéltárról 581

1 87 0. ÉVI BIZOTTSÁGAINAK JELENTÉSEI. 599 •zül főkép b. Ebergényi László cs. altábornagynak, Károlyi bizalmas barátjának, ebhez irott levelei nevezetesek, Ezekről azon ban másutt lesz alkalmam bővebben szólani, — most csak néhány részletet közlök jellemzésül Rákóczinak Károlyihoz 1711. mart. 31-kéről és april C-kéről irott leveleiből. „Tegnap estve vettem — irja a fejedelem mart. 31-kén Sztryböl, Galicziából, Szatmárra visszatérő tábornokának — az kegyelmed 29-kén Zavadkárúl irott levelét, melyben includálja kegyelmed Pálfi levelének extractrsát. Megvallom, ha az kegyelmed mind szóval, mind írásban sokszor újított hitiben meg nem nyugodott volna elmém : azt vélném, hogy még most is állandó resolutiót nem vett magának ezen mostani fennforgó dolgok között, s látszik mintha approbálná kegyelmed Pálfi kívánságát Kassa (föladása) iránt.... De micsoda lelkismerettel kívánhatná akárki is tülem, hogy hitem s kötelességem ellen, egy árnyék-remén ségért mind hitemet megszegjem, mind az egész világ előtt magamat prostituáljam? írja kegyelmed: adja Isten, a nélkül is oda ne cseppenjen (Kassi). S hát ezért a con.sideratióért kellene nékem oly istentelenséget cselekednem, s magamra vállalnom azon bűnt és hazánk áruitatását, — a mellyet ők fognak incurrálni, ha cselekeszik ?... Boldog Isten, a midőn a bécsi udvar magával elhitette, hogy az Isten nékem is adott eszet: vájjon csak Pálfi uram egyedül véli-é, hogy gyermek vagyok, hogy illyen propositiókat nemcsak reiterál, de nyomni is láttatik ?... Látom, hogy a bécsi udvar csak subjugálni kívánja nemzetünket, mellvet ha csalárdsággal véghez vihetne, inkább akarná, mintsem erővel; de ha az nem succedál, — mintsem valóságra lépjen, inkább fegyverkezik. Tudom, legnagyobb argumentum ebben az, hogy úgyis "elhagyattatom, s még talám az külső (külföldi) reménség is megcsal; — mely ha mind úgy történnék is: mégis jobban szeretem tiszta, tökélletes lelkiismerettel Istenembe vetni reménségemet egyedül, mintsem hitetlenségemmd azt megmocskolván, attúl is mind eltávoznom, mind érdemtelenné tenni magamat. Ez oly végső reso 1 utióm, a melytül csak a halá 1 választ el, s nincs oly nyomorúság s rabság, a mely elmémben habozást okozzon .'Számot adok evvel Istenem előtt, s megmutatom hazámnak s 41*