Századok – 1870

B. Nyáry Albert: Czímertani figyelmeztetés 61

G4 szólalt, mióta Ó Fölsége az ajándékban nyert 4 С о r v í n-c о d о x et a m. n. muzeumnak ajándékozta; azonban lapjaink tudósítói oly furcsákat irnak e könyvekről, mintha valami új-zeelandi tárgyról Írnának. Tudtunkkal eddig Corvina név alatt értették a budai Mátyás királyféle könyvtárt, alatta gondolván a bibliotheea szóra ; jelenleg tudósítóink minden egyes könyvet úgy neveznek, — nem tudom ezt mivel concordálván, mert aCorvína sem codes, sem liber, sem manuseriptum-mal nem egyeztethető. Hogy a Corvinák csak azok, melyeken a hollós czímer van, ismét tévedés, mert ini bizony sok, minden czímer nélküli kéziratot, vagy nyomtatványt is a Corvina részének tartunk : melyekről kétségtelen, hogy a budai könyvtárba voltak keblezve. Végre furcsa az is, hogy a codexek kötése és zománezozása a lG-dik századba tétetik, holott Mátyás király köztudomás szerint a XV-dik század utolsó tizedében halt meg. Első rangú lapoknak ilyenekben egészen correcteknek kell lenniök, mert a vidéki tudománybarát belőlük készít jegyzeteket, melyek ha hibásak, egyik lapból a másikba, sőt az olvasó közönség nagy részébe átszivárognak. IIa maxima pueris debetur reverciitia: az olvasó közönség iránt is tartsuk meg az ildomosság ezen tekintetét, s inkább közöljünk kevesebbet hitelesen, mint sokat, de hibásan!" Helyes észrevétel; tökéletes igazságot tartalmazó szavak, — csakhogy így van ez — fájdalom ! — nemcsak a Corvinát, hanem úgy szólván minden tudományos tárgyat illetőleg, a mihez a napi sajtó hozzá szól. Mindenütt a legkirívóbb tájékozatlanság, akaratlan ferdítések, baklövések. Elég csak az akadémiai tudósításokra hivatkoznunk,*) a melyeket legtekintélyesb lapjaink számára többnyire — lehet, hogy a legjobb igyekezet!!, de már koruknál fogva is a tudomány terén még elégséges tapasztalatokat nem szerezhetett ifjoncz reporterek írnak, — kiknek némelyike ritka szerénységgel egész otthoniasanbelchelyezkedikaz akadémiai tiszteleti tagok első sorú karszékeibe, a hova az akad. lev. tagok a világért sem merészelnének ülni. Es e fiatal tanulók Ítélnek holtak és elevenek fölött; mondanak korlátlanul döntő bírálatot szaktudósok értekezéseiről, kik az illető szakmának szentelték élőtöket. — Csak közelebbről is egy botrányos baklövés járta végig legtekintélyesebb lapjaink hasáb*) Dicséretes kivétel : aFővárosi Lapok,a Magyar Újság, és olykor a Budapesti Közlöny. S z e r k.