Századok – 1870

Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről 499

520 a vármegyék ősi szervezete. hadosztálynál, mely a királyi szolgarendnek — Servientes regales —- nevét viselte, kik nem zsoldért katonáskodtak, hanem tulajdon földbirtokkal ellátva, családjuk kedves körében töltötték életüket. Kollár sajnálja, hogy számukat egész bizonyossággal meghatároznia nem sikerült, de annyit állíthat, miszerint régi időben számuk a zászlók alatt harmincz- és negyvenezerig emelkedett. A várhadak, úgynevezett várjobbágyok számáról csak annyit mondhat, hogy azok számosabbak voltak, mint a királyi szolgarend, és ezek is zsold helye t földbirtokot nyervén, a kettős munka, úgymint a mezei és fegyvergyakorlati által megedzetten, családi tűzhelyeiknél boldogan éltek, nem ismervén azon nyavalyákat, melyek a katonaságot utóbb sorvaszták. Ezen állandó két haderő mindenkor készen állván, a király vagy vezére parancsára nyomban fölfegyverkezve táborba szállhatott. Teljes bizalommal lehetett kezükbe letéve a haza védelme, mert nem zsoldért, hanem maguk és családjuk üdvéért harczolván, árulókká vagy szökevényekké nem fajulhattak. A magánelőny ós haszon a föld jogtulajdonában álla, melyet ezen két hadtest élvezett. Ezt röviden megemlítve, átmegy a tudós iró azon főokok hosszas elösorolására, a melyek által a várintézmény a XI. és következő században nemcsak lényegesen átalakult, hanem hanyatlani is kezdett. Tékozlásnak nevezi a királyok adományozásait, melyekkel be nem érve az első király észszerű alapítványaival, a várintézményhez tartozó jószágokkal és néppel a zárdákat elhalmozták. Dicsőíti Kálmánt és fiát II. Istvánt, — amannak törvényét idézve, — mint a kik a szerzetesektől a túlságos adományos jószágokat a, koronának visszaadatták, de a minek nem volt tartós eredménye, mert a következő királyok a koronái birtok-tékozlás bűnébe újra beléestek ; példáid fölhozatik II. Béla 11 Hb-ki roppant adományozása a dörnösi prépostság számára , mely a nyitrai várjavak elszcdésével teljesült. Az Amoenitates tudós írója az 1764-ki országgyűlésen ellene támasztott kifakadások után, tartott tőle, hogy a zárdáknak elbitangolt királyi dús adományozásokról, mint a dicső egykori várintézmény romlása föokáról tett állításai az érdeklettek gyűlöletének vetik őt oda, és inamoenitással végződnek ; mielőtt