Századok – 1870

Ipolyi Arnold: Utószó a „Szíhalmi Leletek”-hez 455

45>5 UTÓSZÓ A. SZÍHALMI LELETEKHEZ. és fejsze, egyszóval íitö. törő. hasító szerszám mellett, itt találjuk már a finomabb vésőket. Majd finomabb, becsesebb, drágább az anyag is, melyből készülnek: a zöldes kigyla vagy serpentinkő, sőt az ttvegszerü obsidian. melyből készülnek már a magról lehasított késpengék is: hazánknak ezen legnevezetesebb leletei, melyek a mint ritkítják másutt párjukat, úgy hazánknak vidékein mindenfelé nagy számban jönnek elő, a külföldi régészek nem kis álmélkodására. Miben, hogy rá figyelmeztettek nálunk is régészeti tekintetben, az érdem mindenesetre kitiinöleg tiszt, tagtársunkat és barátomat Rómer Flórist illeti, míg természettani tekintetben Szabó József tanár volt az obsidián tokai dús lelhelyei egyik első fölfedezője. Ebből készültek tehát már őseink kései is, míg nyilaik hegyei ebből és tűzkőből is. Kifejlődöttebb eszközeikre és mindinkább polgáriasodó életükre mutatnak a csontból,leginkább szarvas-agancsokból készült kalapácsok,kések és ezeknek,különösen a vésőknek nyelei. Rendesen, mint ismeretes az agancs, a szarv képezvén a nyelet, a melynek benső űrébe illesztetett be azután a kő- vagy vasvéső stb. Ezen culturai életük fejlődését jellemzik azután a különféle életczélokra használt eszközök; ilyenek az úgynevezett hálógyürük s nehezékek, melyek mutatják, hogy halászatból is éltek; a gabnatörő malomkövek, melyek tanúsítják, hogy már a földet mivelték és kenyérrel, lisztes, tésztás eledelekkel éltek ; az ily gabra és sárgakása-szemek, dinnye, vagy uborka magvak, s növényhulladékok, sőt madártojások is, mint élelmi czikkeik, mint hallók, a konyhahulladékok közt is előjönnek. Az orsófők továbbá mutatják, hogy fontak, s az agyagsúlyok közt szövőszéki nehezékek is vannak talán, jeléül, hogy a fonottat, a minthogy szükségkép így kellett lennie, meg is szőtték. A számtalan csont-, ár- és tüféle, mindennemű változatban, vastagabb és vékonyabb, tompább és finomra kihegyezett, fokkal, füllel ellátott, füzökép alakított, stb. elég világosan beszél, hogy velők az állatok bőreitől kezdve egész a szövetkelmékig, ezeknek varrására és földolgozására éltek; és hogy mind ezen anyagok cs mesterségek használata s ismeretével bírtak, mi a műveltségnek, máris nem csekély fokát föltételezi. Ehhez képest közben akadunk ékszerekre is, nyakfüzérek, kössöntyiik részleteire, üveges pastaszerü gyöngyökre, calcedon,