Századok – 1870

Foltíny János: A szihalmi Árpádvár vagy Földvárhalom ásatásának s az ott lelt tárgyaknak ismertetése 442

446 SZÍHALMO N LELT TÁRGYAK ISMERTETESE. Föltevésem ilyformán igazolva lévén, további kutatásaimat alkalmasb időpontra, a legközelebbi őszre hagytam, midőn már a házak kertjei, hol a sírok leginkább elterülnek, ültetvényeiktől mentek, és így ásatást a tulajdonosok sérelme nélkül eszközöltetheték. Tervemet ekként valósítandó, azon év november havában újabban hozzá fogtam a halomtól keleti irányban fekvő házak udvarain, az őslakók sírjainak kutatásához. A sírok, mint tapasztalául, oly sűrűen vannak egymás mellett, hogy akárhol kezdettem is ásatni, két-három láb mélységben már sírra találtam. így ásattam föl két sírt csakhamar egymásután. Az eredmény mindkettőnél a föntebb leírthoz teljesen hasonló volt; míg végre a harmadik sir bontásánál három láb mélységben az ásó éle egy kőlapon akadt föl, annak jeléül, hogy itt már kősírra találtam. Vérmes reményekkel fogtam e sir fölbontásához. Kevés idö telt el, és már föl volt az nyitva, s benne keleti irányban két csontváz volt szemlélhető. Az egyes tagok fekvése csak abban külömbözött az előbbiektől, hogy a baloldali váz fejjel kevéssé a jobboldali felé hajlott, valószínűleg férj és nő lehettek. A vázak felső részét derékig hat, nem annyira faragott mint inkább ügyesen hasított kőlap köríté, s ezekre födél gyanánt két más hason kőlap volt borítva; deréktői lefelé kőlapok nem alkalmazvák, hanem a lábak végeinél volt ismét két darab elhelyezve. A vázak magas és erős testalkatra mutattak. Fogaik épek, s majdnem tiszta fehérek voltak. A mellékletek azonban vérmes reményeimet nem elégíték ki. A 4-dik számú szarvas-agancsrész, az 5. sz. talán csontkés, és a 6. sz. alatti durva edénytöredék volt mindaz, a mit közel a lábakhoz találtam. Es így, ha eddig tett kutatásaimnak eredményét egybe akarom foglalni: úgy találom, hogy az majdnem egyedül az itteni őstemetkezési helynek fölfedezésére vihető vissa, mely temetkezési hely a halomtól 15—20 öl távolságra kezdődik, s északi és keleti irányban terjed el. Kár, hogy a sírok fölött legtöbbnyire épületek állanak, akadályozva azoknak rendszeres átkutatását; a mi ugyan eléggé