Századok – 1870

Agricola: Dr. Wattenbach „Die Siebenbürgen Sachsen” czímű művének ismertetése 407

408 könyvismertetések bírálatok. 408 hely méltóságához illő modorban, és kivált egész népekről és kormányokról megfontoló kímélettel tanítnak. E könyvecske szerzőjében mindezekre nézve ellenkezőt, látok. Müve mind történelmi, mind statisticai és ethnographiai része nagy tévedéseket, s irántunk, magyarok iránt barátságtalan indulatot mutat ; ismertetem, nem tüzetes czáfolás végett, mert azok a viszonyokat ismerők előtt valóban ezt nem érdemlik, hanem hogy az iró alaposságáról, pártatlan Ítéletéről és szabad elveiről az olvasó meggyőződjék, s lássa meg nemzetünk, mily véleményeket táplálnak felőlünk ma is, közöttünk vett informatiok után a külföldiek. Előszavában mindjárt azt irja szerző, hogy a szászok Austriával egyesültek 1849—50-ben, s ezt Teutsch G. D. népies történetkönyvéből irja (VI. 1.). Az erdélyi közjog és jogtörténelem ezt nem ismeri; ez történelmi falsum ; tovább 1848-ik évi önvédelmi harczunkat revolutiónak irja (VII. 1.), itt a tények ellen hibázik. Mi nem revoltáltunk, mi alkotmányunkat védtük ; a szász vadászokról azt vitatja, hogy azok a legnagyobb hősiességet bizonyították be 1848-ban. Kérhetnőkaz illető hadi bulletineket ; de nem vitatjuk, az későbbi időkre való. (VII. 1.) A magyarok között polgári osztály sehol nem fejlődött ki — folytatja szerző (4. 1.). Ez ellen Debreczent, Szegedet, Kolozsvárt hozzuk föl. A Marosról azt irja, hogy neve Mi eres eh. Herodotustól kezdve mindig Maris vagy Maros volt ez. Al-Vinczet Ali-Vincznek névezi iró. Kérjük az oklevelet, a mely ezt tanúsítja. A „Sachsenboden" itt is szerepel folyvást a „K i r á 1 y f ö 1 d" diplomaticai név helyett. A székelyekről azt tartja hihetőbbnek, hogy a magyar királyok a határok őrizése végett telepitették ide (10. 1). Lenne szives megmondani az oklevelet vagy más történelmi adatot a tudós tanár úr, a mire e véleményét fektette ! Előttünk ismeretlen, valamint mások előtt is, a kik történelmünket alaposan tanulmányozták. Azt irja szerző, hogy 1526-ban Ferdinánd ellen a magyar nemzet egy része föllázadt (20. 1.) A részrehajlatlan történetírás ezt úgy tanítja, hogy a nemzet először megválasztotta Zápolya Jánost, aztán ellene támadt I. Ferd náud a nemzet magához vont részével, s ö is megválasztatta magát, és volt két király. Ezt így ismeri el a történet és diplomatica. Ez a tény, bárhogy írnak róla azon szász írók,