Századok – 1870

Zilinszky Mihály: Adalékok az 1735. és 1754-iki népforrongás történetéhez II. 36

38 néhai В. Orczy István által *) királyi hatalomból kegyelemben vétetett, az mostani támodókat tanácsával segítette : maga noha világosan azok közé nem állott, másokat mindazáltal ösztönözött ; Magyar György, a ki, minekutánna az vásárhelyi pártütő szövetkezés világosságra jött, azoknak követői megfogattattak volna, kurucz név alatt támadást hirdetett, másokat arra csalogatott, igy az közönséges csendességet háborgatni igyekezett. Az megnevezettek, tudniillik : Becsei Mihály, Jenei István, Kocsi Mózses, Debreczeni Mihály másként Sipos, Erdödi István és Magyar György, — noha ugyan mind ezek is az igazság és törvény utján halált, az alább megirandók előtt érdemlettek volna; mindazáltal Felséges Asszonyunk királyi kegyelmes" ségéből hat esztendeig tartandó rabságra, úgy Szabó Péter is, aki az háborgós támadóknak Törökország széliről kihozásában, úgy a mostani pártütés eránt való tanácskodásban is részes volt, öt esztendeig tartandó rabságra ; Sánta Mihály pedig, a ki is másként Juhásznak is neveztetik, vagyis hivattatik, a ki magát ezekhez kapcsolta, másokat oda hódított és fogadott is, két esztendöbeli rabságra, mindnyájan vasban, Péterváradjára sententiáztatnak. Harmadszor. Kovács János, a ki az támadókhoz valóságosan hozzájok állott, és Túr felé a többieknek útitársa lett : öt esztendöbeli rabságra. Tovább Nagy-Kovács István, a ki abban találtatott, hogy ő ezelőtt négy esztendővel az temesi nationalis katonák káplárja lévén, és Új-Palánka mellett strázsára kiren deltetvén : noha némely vásárhelyi lakosoknak azon gonosz igyekezeteket Olosz György nevü maga sógorától megértette, hogy ők azon hiteszegett magyarokhoz a kik Törökországban mond at tatta k,**) menni szándékoz*) Egykor lievcsi alispán, majd jász és kun kapitány, a költő Orczy Lőrincz apja. S z с r k. **) Bajosan a Zayval, Mikessel Rodostóban élő régi emigránsok, inkább a rejtélyes végű bujdosó fejedelemfi: III. Rákóczi György párthívei voltanak ezek. Ez utóbbiról Kazinczy F о r e n с z hátrahagyott kéziratai között, azon — nem tudhatjuk mily történelmi értékű? — följegyzés találtatik, ennek munkácsi rabsága idejéből, szóhagyomány után, — hogy a szerencsétlen fejedelemfi egy beütési kísérlete alkalmával (1 751?) álruhában az országba jővén, Temesvár vidékén elfo0atott, és apja öiökös-várába, Munkácsra vitetett. Itt börtönéből menekülni akarva,