Századok – 1870

Thaly Kálmán: Még egy levél Rimay Jánostól 1622. 333

TÁRCZA. 333 latlan itészettel, miután épen az ő korába esik azon fluetuatio, mely szerint sokszor apa és fiu, testvér és testvér különböző nevek' t vettek föl. Bővebb és biztosabb próbák szerzendők tehát Péter érsek valódi vezetékneve iránt, és ilyenek minden valószínűséggel az esztergomi főszékesegyház gazdag levéltáraiban keresendők ; mert Péter érsek az esztergomi főkáptalannak több évig tagja lévén, ottléte ckleveles nyom nélkül alig múlhatott el. Egész bizodalommal fordulhatunk e szerint, Társulatunk érdemes tagja, igen tisztelt barátunk Kinuz Nándorhoz azon kérelemmel : hogy Péter érsek vezetéknevének, nyiltan hagyott kérdését karolja fel, és az esztergomi levéltárak hiteles adatai alapján tisztába hozni szíveskedjék. BOTKA TIVADAR. — Még egy levél Rimay Jánostól. A „Századok" f. é. III. füzetében egy, történelmileg véve is becses levelet közöltünk volt a XVIl-ik század jeles magyar költője és diplomatája ; Rimay Jánost ó 1, a hg Koháry-ház archívumiból ; most, a Kápolnai István t. tagtársunk által május havi ülésünkön bemutatott В о d ó-féle okmányok közt szintén találván egy Rímaytól irt eredeti levelet, imé itt közöljük : „Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek, mint jóakaró bizodalmas uramnak ! Istentől kegyelmednek egészséges életet, bódo^ szerencséket kivánok adatni. — Boldizsártól az szolgámtól értettem, hogy Beleczről haza érkezett Bozókba kegyelmed, — akarám azért kegyelmedet Írásommal meglátogatnom. —• Miolta fogva ez az osztályos állapat következék, nem igen kezdének az emberek az Tisza két feléről ide feljárni, keves odavaló hireket érthetünk. Praepostwáry uram Kowatschóczival az elmúlt pinteken mentenek itt az várossi szurdokon által, az sopronyi gyűlésben mennek, Wilkén háltanak egy éjjel ; az kik beszédesek voltak vélek: azoknak beszéllették, hogy az opoliai és rati" boriai herczegség-foglalók kevés haszonnal tértek az fejedelemhez (Bethlen Gáborhoz) meg Slésiából, jó szót sem adtak nekiek Budáról peniglen tegnap érkeztenek fólső-sztregovai emberek haza, a kik beszélgetik, hogy császár urunktól követek érkeztenek Budára, a kik alább is akarnak — hiszem — menni, de az törökök boszonkodnak, hogy most soldjokat elkapták az magyar vitézek : negyvenötezer forintot hoznak (így) volt fizetésekre, s avval felosztoztak. Az több dolgokot és káró-