Századok – 1870

Thaly Kálmán: Adalékok az 1735. és 1754-iki népforrongás történetéhez I. 30

Adalékok az 1735 ki Péró-, s 1754 ki Törő-, Pethö-és Bujdosó-féle népforrongás történetéhez. I. A mult század közepének e két népies jellegű, helyhez kötött és úgyszólván csirájában elfojtott mozgalma: a Rákóczi-féle nagy Demzeti küzdelemnek, e legkitartóbb s legszervezettebb magyar szabadságliarcznak képezi — bádgyadt utójátékát. Mindegyiket a régi nagy idők emlékei felé visszasóvárgó és szabadság után vágyó alföldi nép kezdte, elszigetelten, magára hagy atva, s azért meggondolatlanul s ügyetlenül. A forrongó elemnek nem akadtak vezérei. Szét is tiprá a gerjedező tlizet a hatalomnak mindgyárt legelső föllépése, — s irtóztató bosszút állott a kezeibe került gerjesztőkön. Az elsőbb mozgalomnak — mely a Rákóczi-korhoz közelebb esvén, még jóval több terjedésre számíthatott, aminthogy nagyobb arányokban kezdett is föllobbanni — elfojtását, a kezdeményező ráczok hitszegése könnyité, a kik midőn komoly küzdelmek elé kell vala állniok : visszarettenvén a veszélytől, társaikra, a magokkal örvénybe sodrott magyarságra rohantak, így akarván — hiába ! -— jó magok a büntetés keménysége alól, fölkelt társaik vére árán menekülni. A másik népforrongás pedig, úgymint az 1754 iki, úgyszólván még a tettre kerülés előtt, mindgyárt csirájában elnyomaték. Amannak színhelye Békésvármegye, továbbá Szeged és Arad vidékei voltak, emezé : Csongrád, Heves és a Kis-Kunság, névszerint Hód-Mező-Vásárhely, Mező-Túr, s részben Kun-Halas. A mi az 1735-iki, úgynevezett Péró-féle fölkelést illeti : annak adatait kolozsvári bizottságunk egyik munkás tagja K. Papp Miklós úr meglehetősen összegyüjté, „Az 1735-iki zendülés története" czímü korrajzában (Kolozsvártt, Stein János kiadása, 1866) ; — azért e tekintetben ezen könyvre utaljuk az