Századok – 1870

Márki Sándor: Rozvány György „Nagy-Szalonta Történelmé”-nek ismertetése 249

251 KÖNYVISMERTETÉSEK BÍRÁLAT OK. is bírót és tanácsot válaszszanak, a bíró alárendeltetvén a kapitánynak. A hajdúk — tulajdonképen csak azok egy része — a 2-dik futásból Heissler védlevelével, 1700—2 körül tértek vissza, de kezdetben, természetesen, nagyon szegényül éltek. Figyelemre méltó szerző azon föltevése, hogy Eszterházy hg, a nádor, Szalonta stb. községeket „ugyanazon 1702. évben nyerte Leopold császártól zálogba, melyben a jász-kún kerületek dézmaés robotjövedelmétől elesett." A szalontaiak utolsó futása, mely csak néhány hétig tartott, 1693-ban volt, tehát akkor, midőn a törökök és tatárok utoljára csaptak Bihar vármegyébe. — 1700-ban Lipót törvényellenesen a hajdúságot afegyveres szolgálattól Biharban fölmenti, de dézma-adásra szorítja ; a szalontaiak azonban ekkor igen szegények voltak s nem fizethettek egy darabig.*) — A valódi (szalontai) nemesek s „cathalogisták" közt viszály támadván, némely birtoklási ügyben, az utóbbiak erőhatalommal győztek, miért is a nemesek Szalonta közelében új helységet akartak alapítani, de ott épített házaikat az ellenesek 1726. dec. 18-án elpusztíták. Szalontát M.-Terézia 1745 apr. 13-án ajándékozá valóságosan az Eszterházyaknak, kik nem csekély ellentmondások után vehették azt csak birtokukba, s folytonos egyenetlenség közt birták egé^z az újabb időkig. A szalontaiak 1753. sept. 3-án nemességökből kiforgattatni rendeltettek : ezen s az előbbi esemény részletei stb. töltik ki a mü hátralevő részét, mely különben a mulf századnak közepénél csak valamivel terjed tovább. Közli (rajzzal) szerző Szalontának különböző időkben használt pecséteit is, melyek latin köriratúak. íme, ezek nem annyira a főbb, mint az ismeretlenebb pontok e könyvben. Szerzőnek hibája, hogy tulajdonképeni tárgyától gyakran áttér a hontörténeti eseményekre, sőt hosszasan időzget mellettük, a mi helytörténeti műben mindenesetre hiba ; de azok számára, kik az akkori kor viszonyait nem igen ismerik, mégsem fölösleges. Az előadás kissé krónika-szerü, mindazál*) II. Rákóczi Ferencz alatt a szalontaiak, mint igaz kuruezok, Bóné András és В u d a y István (később Szemere László) ezredében szolgálának mint katonák (huszárok), s Eölyíís Jáno séban mint hajdúk. Ezt szerző kedvéért, müve pótlékául. S г e г к.